Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

A háború frontjain elesettek és a haláltáborokba hurcolt zsidó családok azonban már nem térhettek vissza otthonaikba. Szegedet 1944. október 11-én foglalták el, és szállták meg az orosz-szovjet csapatok elűzve a korábbi német megszállókat, amelynek következtében és a világpolitika alakulása, valamint a hatalmi változások nyomán egy addig soha nem látott új világ köszöntött az ország és benne Szeged lakosságára. 2. A VÁROSKÉP VÁLTOZÁSAI a) KORSZERŰSÍTÉSEK A FORRADALOM UTÁN Mint már említettük, a 19. században Európában a városfejlődés egy új szakasza kezdődött el. Néhány évtized alatt megszűnt a középkori város. A tőkés termelés formái szétfeszítették a középkor óta alig változó társadalmi kereteket, és átformálva a városi létformát a városok külső képének új arculatot adtak. Lebontották a városfalakat, betemették a városok árkát, új lakónegyedek épültek, megjelentek a tömeglakásokat magukba foglaló városi bérházak, valamint a kis- és nagyüzemek, a gyárak, kiépült a vasúthálózat, amely új távlatokat nyitott a gazdaság számára. Magyarországon az átalakulás a század második felében elementáris erővel következett be. Városunkat sem kerülte el a változás szele. Kiépült a vasúthálózat, amelynek nyomán korrekciók következetek be a magyarországi városhálózatban. Egyesek stagnálni kezdtek, mások visszaestek, és voltak olyanok, amelyek soha nem látott virágzásnak indultak. 1854-ben adták át a forgalomnak a Pest-Szeged vasútvonalat. Az első állomás és azóta lebontott indóház a mai rendező pályaudvar helyén állt. Mivel messze feküdt a várostól, a Temesvár felé tartó pálya Cézanne által tervezett kettős vágányú, Tiszát átívelő vasúti hídjának megépítése (1858) után a szegedi személypályaudvart, a mai Szeged állomást és annak épületét alkották meg. Tovább nyílt a világ Szeged és környéke számára 1870-ben, amikor az algyői Tisza-híd megépítése után — ellenezte a Pallavicini uradalom, mert elesett a réwám jövedelmétől — átadták a Nagyvárad és Fiume között futott Alföldi Vasút Hódmezővásárhely és Szeged közötti szakaszát. A hídon szekérrel és gyalogosan átkelők még hosszú ideig hídvámot tartoztak fizetni az átkelésért. Az új vasútvonal mellé külön állomást, a Szeged-Rókus pályaudvart létesítették. Ugyanekkor az állami és ún. törvényhatósági utak kiépítéséről sem feledkeztek meg. Az utóbbiakat az említett joggal felruházott jogi személyek, megyék és városok építették. Szeged polgári várossá alakulása az ország más városaihoz hasonlóan a század második felében indult meg. Nem maradt el ebben a régió ekkor fő központjától, a császárváros Bécstől, ahol ugyanekkor töltötték fel a Burg árkait, és alakították ki a helyén a Ring-et, valamint a szédületesen fejlődő Budapesttől. Szegeden már az 1850es években gondoskodni kezdtek az utak kövezéséről, az utcák világításának kiépítéséről. Reizner János szerint 1872-1873-ban Szegeden már 27 utca és egy tér volt kőburkolattal ellátva. Szeged azonban így is csak kullogott utcáinak kövezésével Pozsony, Kassa, Győr és más városok mögött.