Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

hogy megteremtette a magyar olvasóközönséget. Folytatása a két kötetes Jólánka, amely még tudatosabban Szeged központú, már nem aratott akkora sikert. Drámáiból Kelemen László társulata adta elő az Etelka Karjelban címűt. A Bátori Máriát, legjobb drámáját Erkel operája élteti tovább. Már Szegeden élve állította össze az egész élete során gyűjtött közmondásokat és „példa-szólásokat", amelyek halála után, 1820-ban jelentek meg Magyar példabeszédek és jeles mondások címmel. Még 1808-ban, Pesten élve írta a Radnai történetek-et, amely a szegedi búcsúsok számára készített kegyességi alkotás, ám átsüt rajta szerzőjének sajátos egyénisége. Az egyik, a Maros vizéhez térden csúszó zarándokról írta: „Láttam őtet Radnán, midőn oda érközött, hogy a Maros vizében cudarságát lemossa: Bár fulladott volna bele a gonosz." Dugonics érdemeit a vele rokon érzésű Bálint Sándor fogalmazta meg legpontosabban: „A szegedi népi talajból és a piarista iskola nemzeti barokk miliőjéből sarjadzik ki Dugonics András. Szegednek első tudatos szószólója a magyar szellemi életben. Ő talán az első magyar ember, aki rádöbben a tájnak, a szűkebb hazának, a szülőföldnek különös emberei erejére, inspiráló szépségére. ... Dugonics András hívja életre a Magyar Olvasót. Alkotásain keresztül Szeged, ez a folyamatos magyarságú város tüzelte a rendi Magyarországot szellemi egység, nemzeti közvélemény megteremtésére." A dalmata származású, fölsővárosi földmőves-szűcs család fiát, Vedres Istvánt értelmiségi pályájára szintén a kegyes atyák indították el. Jelkép értékű, hogy Dugonics András ismertette meg vele a nemesség nélküli, vegyes lakosságú városban a magyar nemesi nemzeti szemléletet, valamint a matematika világába ugyancsak ő vezette be. A tehetséges ifjú a gimnáziumból egyenesen az éppen akkor megnyílt Institutum Geometricumba, a pesti egyetem mérnökkarára iratkozott be. Pesten a mérnöki tudományok mellett a felvilágosodás eszméivel, a kameralista és kincstári (állami) merkantilista szemlélettel ismerkedett meg, amelyek mellett élete végéig kitartott. A technokrata jozefinista szemléletű Vedres mindezt ötvözni tudta a nemesi nacionalizmus nézeteivel. A városi szolgálatba állt fiatal földmérő mérnök, akinek munkaadója a gazdasági konjunktúra éveiben sok feladatot adott, helyesen ismerte fel, hogy a gazdasági modernizációt a közlekedés javításával szükséges kezdeni. A realitások közepette dolgozó mérnök nagy romantikus álmodó volt hajózható csatorna terveinek papírra vetésével, jóllehet erre nyugati példák (Hollandia, Anglia) ösztönözték. Ugyanebbe a kategóriába tartozott a várnak „kereskedelmi tárházzá" alakításáról való elképzelése. A tervkovács mérnök azonban a valóságban nagyon gyakorlatiasan gondolkodott. Utakat, töltést épített, majd mintagazdaságot hozott létre, és foglalkozott a várost körülvevő sivány homokos terület hasznosításával, valamint a Tisza-szabályozás kérdésével. Vedres a felvilágosodás eszméit hozta magával szülővárosába, és keze nyomán született a klasszicista szegedi városkép, amelyről a korábbiakban, a megfelelő helyen írtunk már. Bár a maga tervezte és hatására mások által tervezett és kivitelezett épületek, a klasszicista Szeged nagy részét semmivé tették az idő megállíthatatlanul mindent felőrlő malmai, mégis ezen a téren alkotta a maradandót. Egyúttal iskolát és igényt teremtett a városban a polgári élet tereinek létrehozásában. Utódai tovább éltették szellemiségét. A polihisztor Vedres szépirodalmi munkásságot is folytatott, amely-