Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

kívánták erősíteni lelkigyakorlatok tartásával. Világi célokat is kitűztek maguk elé. Temetkezési- és hitelegylétként működtek a civil életben. A Palánkban hasonló célokkal szervezték a Szentháromság testvérületet, a Felsővároson pedig a minoriták hoztak létre vallásos társulatot. Az egyes plébániák mellett élő szervezetek a három város lakosságának megkülönböztetésére és elkülönülésére szolgáltak, illetve kifejezték azt. A városban együtt élő nemzetiségi csoportok között nem feszültek ellentétek, a bálokon egymás után játszották a magyar, német és szerb zeneszámokat. Gergely András szerint sajátosan frontier jellegét mutatja a városnak, hogy a kocsmák száma gyorsabban nőtt a lakosságénál. 1712-ben még csak két kocsma üzemelt, 1750-ben már 81-et számoltak, mellettük 53 pálinkamérést és 16 sörmérést. Az egyre-másra nyíló kávézók viszont a városiasodó létformára utalnak. A város fellendülő kereskedelmi életének bizonyítéka: két legrégibb szállodájának, a hatszobás Arany Sasnak és a négyszobás Fekete Sasnak, valamint a négy-öt fogadónak szálláshelyeit megtöltötték a vendégek. Az előkelő idegeneket a kegyes atyáknál vagy a városi urak otthonaiban szállásolták el. A város lakossága társasági összejöveteleinek formát adtak a keresztelők, lakodalmak és torok, amelyeken a rokonok és barátok jöttek össze. A társasági életnek továbbá fontos alkalma volt a városháza előtti téren vasárnap délelőtt kialakult fórum, ahol a városi határozatokat és a közérdekű híreket tették közzé, továbbá a jelenlévők a politika és a gazdaság fennforgó kérdéseiről eszmét cserélhettek, sőt üzleti megállapodások köttettek. E szokás kisebb helyeken a délelőtti mise után korunkig élt. A 18. század első felében helyeződött át a régi, kikötő és rév melletti piactérről a város gazdasági súlypontja az új piacra, hogy majd a következő évszázad 60-as, 70-es éveiben a régi piac—Oskola utca—Templom tér helyett a város új tengelye a Széchenyi tér—Kárász utca—Dugonics tér vonalon alakuljon ki. A fórum, ahol a város lakói együtt lehettek, a középkori városi élet sajátos elemeként maradt fenn. Még a 18. század során kiszorultak belőle az árutermelő parasztok, majd maga a fórum is megszűnt, azaz kettévált. Kialakult az urak korzója és a proletárok köpködője, ahol munkaerejüket bocsátották áruba. A jelenség jól mutatja a változást, amely során a középkori városi élet az összes kellékével és formájával együtt átadta helyét az újnak, a polgári társadalomnak és a neki megfelelő városi intézményeknek, valamint struktúráknak. Szegeden a modern polgári élet kialakulását jelzi a Kaszinó megalapítása 1829ben. Az országosan elsők között létrehozott intézmény születésénél a polgári szalonélet hagyományait nyugatról magukkal hozó, egymással rokonságban álló Götz és Scháffer kereskedő családok bábáskodtak. A Kaszinó 1839-ben a Szeged-belvárosiKaszinó nevet vette fel. Látogatottsága különösen Széchenyi 1833. évi Szegedre érkezése után lendült fel, és fokozatosan haladó polgári társasággá fejlődött. A szegényebb értelmiség, kispolgárság és iparosság számára Réh János ügyvéd Felsővároson 1837ben alapított Kaszinót, Alsóvároson pedig a földműves lakosság számára Aigner (Rengey) Ferdinánd Alsóvárosi Gazdasági Egyesületet szervezett, amely 1842-ben céljait megváltoztatva átalakult. E korszakban az egyesületek és társaságok létrejöttének időszakát élte az ország, benne városunk, ahol további egyesületek (színész, hangász, műkedvelő, stb.) keletkeztek. Az egyesületekben a vezető szerepet a leggazdagabb 1520 kereskedő-szenátori család játszotta, a választmányokban a mintegy száz-százhúsz