Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
I. TERMÉSZETI KÉP
I. TERMÉSZETI KÉP Korunknak természettől eltávolodott embere talán már nem is gondol rá, hogy elődeinek életét mennyire meghatározták a földrajzi körülmények, a domborzat, a folyók, az éghajlat, a növényzet és a rajta élő állatvilág. Egy-egy település létrejöttének és fejlődésének a természeti feltételek és a forgalmi-, közlekedési helyzet együttesen meghatározói voltak. Befolyásolták, hogy a településhálón hangsúlyos központi vagy kevésbé jelentős helyet foglaltak el. Városunk, Szeged sem kivétel e tekintetben. Éppen ezért, mielőtt történetének foglalatát elkészítjük, át kell tekintenünk azokat a domborzati körülményeket, amelyek kialakulásának feltételeit biztosították. Amint a városok életét sem lehet önmagukban vizsgálni, ha azt néznénk, csak város biográfiát készítenénk, ugyanúgy természeti körülményeiket sem lehet anélkül bemutatni, hogy a környező tágabb és szűkebb régiójukra tekintetet ne vetnénk. A terület, amelyen ma élünk, egyrészt a földtörténeti korok során geológiai és éghajlati erők, másrészt az ember természetformáló tevékenysége során alakult ki. Az előbbiek földrajztudósok kutatásainak eredményeként tárulnak fel előttünk, az utóbbiak már elődeink ránk hagyott írásaiból tanulmányozhatók. Amikor városunknak és környékének földrajzi viszonyait kívánjuk bemutatni, vessünk pillantást az Alföld mintegy 100.000 km 2 területű síkságának földtörténetére, célszerű visszatekintenünk a földtörténeti harmadkor miocén időszakára (24-17 millió éve), amikor még az Alföld legnagyobb része száraz volt. Dél-nyugat felől lassan elöntötte a tenger, amelynek következtében változatos szigetvilág alakult ki a területén. A miocén kor ún. szarmata emeletének vége felé (12 millió éve) a Kárpát-medence erőteljesen süllyedni kezdett, a környező hegyláncok (Kárpátok, Dinaridák, Alpok) pedig emelkedtek, aminek következtében a szarmata-beltenger elzáródott, és tóvá alakult. A medence további süllyedésével (11,5-8 millió éve) a pannóniai időszakban a Pannon-tó egyre kiterjedtebbé vált, ám megindult feltöltődése a hegyek felől. Végül a tó eltöltődése a pliocén kor végére (5,5-2,5 millió éve) befejeződött, és az Alföld akkumulációs hordalékkúp síksággá alakult, átformálódott vízhálózata, amely azonban jelentősen különbözött a maitól. A földtörténeti negyedkorban, a holocénban az éghajlati tényezők, pl. a szél munkája, valamint a növényzet mellett a folyók építő munkája gyakorolt döntő befolyást az Alföld képére, végül megjelent az ember egyre jelentősebb, domborzatot átalakító munkájával. A medence egyes területei kisebb-nagyobb mértékben tovább süllyedtek, a folyók pedig hordalékuk lerakása által nagy hordalékkúpokat alakítottak ki. Városunk az Ős-Duna, amely abban az időben a visegrádi kaputól a mai Szeged irányába folyt, hordalékkúpján fekszik, amelynek csúcsa a Pesti-síkságon helyezkedik el, és