Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

KALOCSA

vagyis az iménti hat tétel első három elemét, összesen 11 pontot, akkor Kalocsának, a településnek mindössze 10 pontja marad. Ha azokat a mutatókat tekintjük át, amelyekért további pontok jártak volna Kalo­csának, amennyiben azokkal rendelkezett volna, fontos megállapításokra juthatunk. Kalocsán továbbra sem létesült társaskáptalan vagy bármiféle kolostor, nem vált pénz­ügyigazgatási központtá, hiszen sem kamarai, sem harmincadhivatala nem volt, nem ismerünk egyetlen kalocsait sem, aki a középkorban (külföldi) egyetemre eljutott vol­na, nincs adatunk 1526 előtt kalocsai céhekre. ítélőszéke sem volt Kalocsának, ez a közeli Solton működött. A kalocsai városiasodás megítélését illetően is hasznosítható az ítélőszékek helyével kapcsolatban Csukovits Enikő által tett általános megjegyzés: „egy helység nem attól vált »centrálisabbá«, hogy ott sedriát tartottak, hanem azért ott tartották ott a sedriát, mert többnyire valamilyen szempontból központi helyen feküdt. A sedria csak jele, de nem oka egy település központi jellegének, »városiasodottságát« pedig egyáltalán nem mutatja". 62 Ezt igazolja, hogy Solt a maga ítélőszékével is nagyjából a kalocsai fejlettségi szintnek felelt meg. Solt összpontszáma ugyanis 11, ami úgy adódik ki, hogy ítélőszéke 2, hetipiaca 1, oppidum volta 2,viszont úthálózati csomópontjellege 6 pontot ért. A 11 pontnak tehát több mint a felét a település kedve­ző földrajzi helyzete tette ki. Egy ítélőszék esetében pedig igazán fontos volt a jó meg­közelíthetőség. A Duna e szakasza mentén a centralitási pontok segítségével viszonylag pontosan kijelölhető Kalocsa helye a településhierarchiában, úgy természetesen, ha Kalocsát nem 21 pontosként vesszük számba, hanem a kifejezetten települési funkcióiért kapott 10 pontjával minősítjük. Ennek a szintnek a tágabb körzetben Solt felel meg a maga 11 pontjával, illetve a Duna-Tisza közén Halas (Kiskunhalas) 12 pontos. E 12 pont a kun székért járó 1, az úthálózatért megítélt 5, a piacért-vásárért és az oppidumért szá­molt 3-3 pontból tevődött össze. Valamivel Kalocsa előtt foglalt helyet a tőle észa­kabbra fekvő Pataj (Dunapataj), illetve délebbre Baja. Pataj 14 pontos, ami az alábbi tételekből állt össze: a Zubor család központja 1, a főharmincad-hivatal 2, az útháló­zatban elfoglalt hely 6, piaca, vására 3, oppidum volta 2 pontot hozott számára. Némi­leg más tényezőket foglalt magában Baja ugyancsak 14 pontja: a sókamara 1, a feren­ces kolostor 2, az úthálózati csomópont jelleg 5, a piac és vásár 3, az oppidum minő­sítés szintén 3 ponttal járult hozzá ehhez. Egészen nyilvánvaló, hogy elmaradt Kalocsa település szintje mögött a közvetlen közelében fekvő Foktő és Fájsz, az előbbi 6 (úthá­lózat: 1, piac-vásár: 3, oppidum: 2 pont), az utóbbi 5 pontos (szekszárdi apátság egy­házi nemesi széke: 1, úthálózat: 2, oppidum: 2 pont). Még egy szempontot vehetünk számba Kalocsa településhierarchiában elfoglalt helye hozzávetőleges kijelölésében, ez pedig a népességszám. A Mohács előtti időből Kalocsa tágabb körzetéből két település lélekszáma következtethető ki, Bátmonostoré és Bodrogé. Ötös szorzóval számolva az előbbi lélekszáma 1518-ban 900-ra tehető, az utóbbié 1522-ben 735-re. 63 Bátmonostor centralitási pontja 14, Bodrogé 11, vagyis vá­62 CSUKOVITS ENIKŐ: Sedriahelyek — megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle 39 (1997) 373. 44. jegyzet. 63 BÁCSKAI VERA: Magyar mezővárosok a XV. században. Értekezések a Történeti Tudományok Kö­réből. Új Sorozat. 37. Bp. 1965. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents