Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
VÉSZTŐ
Dózsa seregéhez az alföldi parasztok mind Mezőtúron, mind az Egén, Békésen, Gyulán át vezető úton. Bizonnyal a Sárrétek vidékéről is szép számmal érkezhettek parasztok. Dózsához Túr és Ege (Gyoma közelében feküdt) között Ambrus ványai pap is csapatostul (nyilván a dévaványai vidék népével) csatlakozott. 82 Feltehető, hogy az 1514. évi parasztháború leverését, a jobbágyok röghöz kötésének jogi szentesítését követően az Ábrahámfiak gerlai uradalmának jobbágyai is a robotoltató majorsági gazdálkodás keretében teljesítették mind súlyosbodó szolgálataikat. 83 A kis-sárréti falvak lakosságának elszegényedésére mutat, hogy 1553-ban a dikális adó összeírója Vésztőn, Mágorban és Fáson összesen csak 31 kaput (portát) tudott megterhelni 31 forint értékben, a többi jobbágyot szegénynek (pauper) minősítette. 84 1556-ban Vésztőn 25, Mágorban 17, Fáson 12, 85 azaz a három helységben együttesen 54 adóköteles kaput vettek listába. Az 1550-es években a török is megjelent a Vésztő-vidéken. Az 15571558-ban készített török adólajstrom (defter) Vésztőről nem emlékezett meg, viszont környékén Méhest és Fást (tévesen Kasnak írva) 10-10, Mágort 18, Bélmegyert pedig 20 házas falunak tüntette fel. 86 E vidék jobbágyainak az 1550-es években a fentieken túl más terheket is kellett viselniük. A Gyulán 1560-ban Bornemisza Benedek volt várkapitány ellen folyt vizsgálat jegyzőkönyve elmondja, hogy a várkapitány hűtlenül töltötte be tisztjét, lopott, csalt, zsarolta a védelmére bízott népeket. Botthos Péter, Fás, Mágor (tévesen Mayornak írva) és Vésztő közös falubírája a vizsgálat során bevallotta, hogy a három helység 1559-ben csaknem 17 forintot fizetett Bornemiszának. 87 Vésztő népességi viszonyairól részletesebb képet csak 1560-ból és az azt követő évekből bírunk. 1560-ban a dikális adóróvó Lajos Imre jobbágyait 7, Székely Mártonéit 5, Abrahamfi Gáspáréit 2 kapu után adóztatta, míg Abrahamfi István és Radák László jobbágyaira nem rótt ki adót; ugyanakkor Mágorban (tévesen Magarothnak írva) 17, Fáson 12 az adóköteles kapuk száma. 88 1561-ben Földváry István Vésztőn (tévesen Peszterőnek írva) 48, Mágorban 41, Fáson 28 adózó kaput írt össze. 89 1562ben Vésztőn 64, Mágorban 43, Fáson 30 kapu adózott. Az ugyanazon évben kelt tizedlajstrom szerint Vésztőn 37 jobbágynak volt vetése (búzából és árpából fizettek tizedet), 6-nak nem, Mágorban 35, Fáson pedig 17 jobbágynak volt vetése, ez utóbbi helységben 4-nek nem. Vésztőn két, Mágorban és Fáson egy-egy paraszt tartott méhet. Az 1563. évi összeírás lehetőséget ad arra, hogy hozzávetőlegesen megállapíthas82 SZERÉMI 59-61. Juhász László fordítását 1. Szerémi György: Magyarország romlásáról. Monumenta Hungarica. V. Magyar Helikon 1961. 63-64. 83 L. fentebb, 78. jegyzet. 84 MOL. Magyar Kincstári Levéltár. Magyar Kamara Archívuma. Conscriptiones portarum (E 158) X 24. „Az adóalap a porta, vagyis kapu volt. Adó alá esett minden oly lakott belsőtelek, amelyben akkora kapu volt, hogy szénás vagy gabonával rakott szekér beférhetett rajta. Az adózó portához, illetve telekhez a határban megművelt földterület tartozott. Egy telken, melyhez egy kapu tartozott, több ház is állhatott egymás mögött. Ezek többnyire mint féltelkes vagy negyedtelkes jobbágyok felerészben, vagy negyedrészben adóztak". L GYÖRFFY GYÖRGY: A középkori Orosháza története. Orosháza története és néprajza. I. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza 1965. 231. 85 KARÁCSONYI JÁNOS: a 11. jegyzetben i. m. II. 340., 215., 104. 86 VELICS-KAMMERER II. 204. 87 GyO. 321. 88 BÖ. I. 173. Mind a Lajos, mind a Székely család az Ábrahámfi-lányokkal kötött házasság, valamint a leánynegyed révén részesedtek az ősi Ábrahámfi-javakból. L. KARÁCSONYI JÁNOS: a 11. jegyzetben i. m. II. 86., 145. 89 BO. I. 178.
