Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

VÉSZTŐ

leg növényvilágba tartozó fogalmat jelölő tő (eredetibb hangalakjában téü) szavunk;

64 nyilván azt jelezte ez a szókapcsolat, hogy a kialakult és állandó településsé vált falu a veszek tövéhez, tehát közvetlenül vízpartra épült. Ezt a feltevést 14. századi adatok sora erősíti meg. 1350-ben algériai Dénes fia: Ábrahám Vésztő birtokon Körös menti részhez jutott, 1357-ben és 1383-ban a vésztői hídról, 1383-ban pedig a vésztői Körösszakaszon levő malomról olvashamnk.

65 Vésztő tehát — nevéből és fekvéséből következően is — halászfaluként jöhetett létre, minden bizonnyal a 14. század első felében. Más halásztelepülés — a Szeged melletti Tápé — esetében megfigyelhettük, hogy a halászmesterség évszázadokig megélhetést adott lakóinak, s még a kételemű névadás 16. századi elterjedése idején is felbukkantak a vízi foglalkozással kapcsolatos — Tápén Révész, Terhes — családnevek.

66 Nincs ez másként Vésztőn sem. Az 1563. évi összeírásban Hajós vezetéknevet olvashatunk.

67 Vésztő egyik-másik, a 19. század második harmadában még élt helyneve is kapcsolatba hozható a vízi élettel, így bizonyosan Halászörvény és talán Vidra.

68 1357-ben — hét évvel az első előfordulást követően — ismét találkozhatunk oklevélben Vésztővel. Innen arról értesülünk, hogy Abrahamfi János testvérének, Katalinnak és általa férjének, Lépes Demeternek adta leánynegyed fejében a Vésztő, Mágor, Lászlótövise (mely Fás tájékán a 14. század közepén betelepült irtásföld volt),

69 Fás, valamint a Köröstarcsától nyugatra eső Edeles birtokokban bírt részeit tartozékaival, a Mindenszentek tiszteletére szentelt csolti és a Szent Mártonnak ajánlott edelesi templomok kegyúri jogával, továbbá a vésztői híddal és annak használatával együtt.

70 1383ban az Ábrahámfiak megosztoztak Békés megyei javaikon, Algéria, Vésze (Csaba és Gvula között feküdt), Fejérem, Csaba, Megyer, Murony, Tárcsa, Fás, Mágor, az akkorra már elnéptelenedett Martonosteleke, végül pedig Vésztő birtokokon. Vésztő felosztásának leírásából kiderül, hogy a 14. századi település két sor házból állt, s az egyetlen utca folytatását a Körösön épült híd (amely a kereskedés szempontjából fontosságot kölcsönzött Vésztőnek) képezte. Lakói, vagyis jobbágyai közül Ferenc, továbbá két testvér, kis Mihály és nagy Pál (ahol a jelzők még inkább a megnevezettek testmagasságára utalnak, és aligha tekinthetők családnévnek) nevét hagyományozta ránk az oklevél, akik jobbágytelkükön gazdálkodtak, és telkükre építették házukat is. A telki állományon nyilván elsősorban földművelést folytattak (erre mutatnak a Körösön több helyütt, így Vésztőn, továbbá Csolton és Algérián épített malmok, amelyek szintén felosztás tárgyát képezték), de valami foglalkozásbeli differenciálódásra aligha gondolhatunk. A természeti gazdálkodás szinte töretlenül uralkodhatott ekkor még a kicsiny magyar falvakban, a vésztői jobbágy is egy személyben lehetett évszázadokon át halász, földművelő, állattartó és saját szükségleteit ellátó kézműves. Az okmány 64 BÁRCZI GÉZA: A magyar nyelv életrajza. Bp. 1966.

2 19., 134. így, a téü hangalakból érthető, hogy a legkorábbi, 14. századi Vésztő-előfordulások Veyzetheu, Veeztheu, Vezteu stb. alakokban hagyományozódtak ránk. L. BO. I. 22., II. 12. 65 BO. I. 22., II. 12., I. 33. 66 L. a „Tápé" című írást a jelen kötetben. 67 KARÁCSONYI JÁNOS: a 11. jegyzetben i. m. II. 340. 68 HAAN LAJOS: a 13. jegyzetben i. m. 318. 69 KARÁCSONYI JÁNOS: a 11. jegyzetben i. m. II. 213. 70 BO. II. 12-13.