Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
VÉSZTŐ
úri) tulajdonban levő, feudális jellegű szolgáltatásokra kötelezett agrárfalvak Békés megyében a 11. század közepénél előbb nem keletkezhettek; a 11. század második felében történt falualapítások a feudalizáció előrehaladásának tanúbizonyságát jelentik, 38 ám a folyamat nem zárult le a feudalizmus magyarországi kialakulásával, a 12. század elejével, hanem tovább folytatódott, az újabb falualakulások újabb generációkat kényszerítettek ismét bele a feudális társadalom rendjébe, miközben a középkori agrárfalu mint rendszer is mindjobban tökéletesítette a termelés technológiáját, a munkaerő-gazdálkodást, felesleget termelt, megteremtette a társadalmi munkamegosztást, a paraszti árutermelés lehetőségét, elvezetett a jogilag egységes, szabadon költöző jobbágyság megszületéséhez; mindeme tényezők együttese eredményezte a magyarországi feudális falu 13-14. századi prosperitását. 39 Vésztő környékének első agrárfalvai is nyilván a 11. században jöttek létre. A Vésztővel délnyugatról határos (Bél-)Megyer — jóllehet első írásos említése csak 1346-ból való 40 — törzsnévből származó neve folytán korai településnek minősülhet (ha csak nem faluelvándorlás vagy falukettőződés eredményeként jött létre). Szeghalom már 1067 táján magánbirtokos tulajdonaként tűnik elénk. 41 Minden alapunk megvan annak feltételezésére, hogy az 1208-1235 közötti időben keletkezett Váradi Regestrumban előforduló Vésztő környéki falvak — a mai Vésztő részét képező Pányád, 42 Kolt ~ Kót 43 (a mai Kótpuszta 44 ), a Vésztőtől északkeletre eső Iráz, 45 a keletre fekvő Okány, 46 a mai Bélmegyer külterületét 47 képező Fás, a mellette feküdt Szilas, 48 a mai Körösladány határába olvadt 49 Méhes 50 — legtöbbjének eredete legalább a 12. századba nyúlik vissza, 51 Csolt pedig, amelyik szintén szerepelt a Váradi Regestrumban, 52 alkalmasint 11-12. századi település. A Békés megyében oly sok kárt okozó 1241-1242. évi tatárjárás a Sárréten kevesebb pusztítással járt. Hogy a tatárok e tájra is elvetődhettek, azt két mozzanat valószínűsíti. Mivel 1249-ben Okányt mint földet adományozza el IV. Béla király, joggal következtethető, hogy a tatárok elpusztították. Ugyanerre a pusztulásra mutat a Szeghalom és Csökmő között feküdt Peterdegyháza neve is, mivel a feldúlt, elnéptelenedett egyházas falvak -egyház utótaggal bővültek. A kisebb pusztítást kétségtelenül az magyarázza, hogy a lakosság meghúzódhatott a Sárrét szigetein. 53 Haan Lajos írta le a 19. század második felében a lakosság szájhagyománya alapján, hogy a tatárdúláskor a közeli tájak lakosai az ingoványok között egy szigetre menekültek, s hogy a tatárokat 38 A problematikára és annak irodalmára 1. a „Békéscsaba" című írást a jelen kötetben. 39 L. HOFFMANN TAMÁS: a 8. jegyzetben i. m. 97. 40 BO. II. 10. 41 W. I. 26. 42 VR. 189. 43 Uo. 221. (72. §). Kótra 1. még Z. I. 102., 103 , 108., 111.; AO. I. 103.; Z. II. 64. 44 Magyarország helységnévtára 1967. 688. 45 VR. 192., 209., 242. 46 Uo. 242. Okányra 1. még W. VII. 284. (L. RA. 901. szám.) 47 A 44. jegyzetben i. m. 154. 48 VR. 269. 49 A 44. jegyzetben i. m. 379. 50 VR. 219., 269. 51 JAKÓ ZSIGMOND: a 24. jegyzetben i. m. 263-264 , 283., 308. 52 VR. 282. 53 A tatárdúlásra 1. Gy. I. 497-498., 647.