Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

VÉSZTŐ

ebben az időben a monostor évenként 15 garas pápai tizedet fizetett, ami megfelelt a legtöbbet fizető Békés megyei helység — Békés — tizedének. Ez az adat rávilágíthat a csolti monostor (viszonylagos) gazdagságára, ami azonban más egyházi testületekkel való összevetésben igencsak szolidnak minősül.

30 A kolostort egy 1383. évi adat is említi, de csak földrajzi irányjelzőként,

31 így nem dönthető el, hogy vajon éltek-e még ekkor szerzetesek falai között, vagy pedig csak elnéptelenedett épületcsoportra vonatkozik az oklevél utalása. Nem kapunk felvilágosítást a kútfőktől sem a monostor megszűnésének okát, sem a benne élt szerzetesrend milyenségét illetően. Valóban nehéz annak a rejtélynek a megfejtése, amelyre évszázadok hallgatása folytán már 1733-ban sem tudtak megoldást adni.

32 A legkézenfekvőbbnek annak feltevése tűnik, különösen ha a kolostor építését korai időre keltezzük, hogy a monostor lakói Szt. Benedek rendi (azaz bencés) szerzetesek lehettek.

33 Folytatva a szemlét a Vésztő-vidék templomos helyei felett, feltehetően Békés megyei (Vésztő környéki) az a Torda falu, amelynek monostoráról már 13. század eleji adat is tudósít.

34 A tatárjárást megelőzően lehetett temploma a mai Vésztőtől északra elterült Peterdnek. Amikor az 1330-as években pápai tizedszedők összeírták Magyarország egyházas helyeit, Vésztő tájékán Békésben — a már említett Szeghalmon és Csolton kívül — Csökmőt, Nadányt (a mai Körösladányt), Biharban pedig Okányt és Irázt tüntették fel templomos faluként.

35 A 14. századra tehát viszonylag sűrűn hálózták be a Kis-Sárrétet a templomok. A nemzetségi szabadok lesüllyesztésének gazdasági alapfeltétele a nemzetségi földek kisajátítása volt. Vata leverését követően a nemzetségfő [törzsfő] nagy kiterjedésű birtokai a király (és a herceg) tulajdonába kerültek, akik ezekből részeltették magát a várat, az egyházat és híveiket.

36 A nemzetségi szabadok földjeinek megkaparintásában a 11. század második felében a feudális tulajdon mindhárom komponense — a királyi (hercegi), az egyházi és a magánföldesúri birtok is — részt vett. A 12. század elejére a szolgáltatások, a gazdálkodás tekintetében eltűnt (vagy legalábbis csökkent) a Dunántúlt és a Tisza-Körös-vidéket korábban jellemző különbség. A dukátus megyéi — így Békés és Bihar is — a 11. század második felében felgyorsult ütemű fejlődési utat jártak be.

37 Ennek egyik tényezője a korábban talán e területen is létezett téli szállás faluvá alakulása, általánosabban fogalmazva: a földművelés térhódításával a szilárdan megtelepült agrárfalu rendszerének létrejötte. Feudális (királyi, egyházi, magánföldes30 Gy. I. 504. E „gazdagság" viszonylagos voltát húzzák alá azok a tények, hogy pl. a szomszédos Bihar megyében a várad-előhegyi prépost évi átlagban 667, a szentjobbi apát pedig 224 garassal adózott. L. uo. 588. 31 BO. I. 33. 32 Uo. 282. [

33 Csoltmonostort JUHÁSZ IRÉN tárta fel, számos írása közül 1. összefoglaló jelleggel uő.: Csolt. In: KMTL.154.] 34 Gy. I. 514-515. 35 VMO. I. 1. Szeghalom: 50., 53., 70., 76., 88., Csolt: 60., 76.; Csökmő: 50., 70., 76., 84.; Nadány: 50., 54., 70., 76., 84., 88.; Okány: 47., 58., 67.; Iráz: 43., 56., 65. 71., 80., 86. 36 I. Géza király 1075-ben dobozi javadalmakat (Str. I. 59., RA. 20. szám), I. László király pedig három Békés megyei falut (RA. 2123. szám) adott a garamszentbenedeki monostornak, illetve az egri egyháznak. A vázolt folyamat gyorsaságára mutat, hogy Szeghalom már 1067 táján magánbirtokos kezén tűnt fel, aki éppen megalapított századi kolostorának adományozta tovább. L. W. I. 26. 37 Minderre I. LEDERER EMMA: A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp. 1959. 199-200.; KRISTÓ GYULA: a 19. jegyzetben i. m. (A XI. századi hercegség) [69-123.]