Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
VÉSZTŐ
na értékes felvilágosításokkal) nem látszanak gyámolítani a magyar társadalmi fejlettség magas szintjéről kifejtett feltételezéseket. Vésztő környéke az ezredforduló táján is vízjárta, ingoványos, mocsaras terület lehetett. 14. századi adatok szerint Vésztó falu a Körös partján terült el, 9 határában folydogált a Tekerő vize, 10 mely a Kis-Sárrét, a 14. században Tordasarának nevezett rét (pratum Tordasara) ingoványait táplálta. Amikor 1330 táján megjárták Torda falu (a ma Szeghalomtól délkeletre fekvő Pusztatorda) határait, a határvonal Bálványoshalom (Balwanusholma), Enyvesér és Enyvestó (Ehneseer, Ehnestu), Nyomod tó (Nyumud), valamint a Körös folyó mentén haladt. 11 A Vésztő-vidék középkori települési és természeti viszonyairól részletes képet rajzol a váradi káptalan 1479. évi, Nadány határait leíró oklevele. Itt szintén találkozunk vizekkel és halmokkal. 12 Haan Lajos a 19. század második felében is olyan, -ér (Bikaér, Bocskorér, Büdösér, Dióér), -domb (Mágori domb, Várdomb), -halom (Benehalom, Czirjákhalom, Kalaphalom, Panyádhalom, Szuhai halom), -hát (Borzlyukhát, Disérhát, Iménhát, Siligohát), -fok (Csótifok, Czigányfok, Falufok, Görögfok, Irtásfok, Marhásfok, Ötlegényfok, Rónafok), -zug (Enyveszug, Gáborzug, Gálfizug, Hordószegzug, Kecskészug, Konyhazug, Úr szegzug), -sziget (Déllősziget, Jámbor sziget, Oláhsziget, Oldalsziget, Rabsziget, Silyesziget, Tósziget, Vékássziget) végződésű vésztői helyneveket gyűjtött össze szép számmal, amelyek — még ha többségükben nem is középkori eredetű elnevezések — jól mutatják: Vésztő vidéke évszázadokon keresztül vizekben (ártéri részekben, rétekben — elég csak az 1330 körüli Tordasara rétre, vagy a Haan Lajos által említett Ormányrétre, Poczrétre utalni —, nádasokban) gazdag tájék volt. 13 Úgy véljük, a természeti viszonyokat messze figyelembe vevő, reális rekonstrukció az, amely szerint a „Sárrétek szigetei apró halászfaluknak adtak otthont, s rétségei a szilaj állattartásnak nyújtottak legelőt". 14 Feltevésünk szerint nincs jogalap annak feltételezésére, hogy István király, sőt már Géza fejedelem elkobozta volna „a Vata személynevet kedvelő" Csolt nemtől Békés várát és a megyét, s hogy a „beavatkozás reakciója lehetett Vata lázadása". 15 Nem látunk alapot arra, hogy Békés megyét a korai megszervezésű vármegyék 16 közé sorolhassuk. Ellenkezőleg: úgy véljük, hogy a békési-sárréti vidéken, a Csolt nem szállásterületén hosszú időre konzerválódhattak a pogány főnökök vezette nemzetségi tár9 BO. I. 22., 33. L. még Békés Megyei Levéltár U. 5.: Tekintetes Békés megyében kebelezett Vésztő község tagosított úrbéres földeinek elkülönített térképe 1863. 10 1830. évi térkép még feltüntette Csökmő és Vésztő között a Tekerő Fok-ot, 1. Gy. I. 493. old. 6. jegyzet. 11 KARÁCSONYI JÁNOS: Békésvármegye története. I—III. Gyula 1896. II. 324-325.; Gy. I. 515. 12 Dl. 74 621. KörÖsladány határszomszédai, a táj természeti és gazdasági arculata vonatkozásában hasznos anyagot nyújtanak s régi Békés megyei Nadányi család levéltárának (Dl. 74 574-74 655.) egyes oklevelei. 13 HAAN LAJOS: Békés vármegye hajdana. I. Pest 1870. 318. A Várdomb helynévnél maga Haan Lajos megjegyzi: „valaha vízzel körülvett sánczok, melyeknek nyoma még most is meglátszik". A Haan által felsorolt helynevek közül a mai napig is ismert a legtöbb, ezeken kívül Göröghalom, Lucsárderék, Kertmeg, Ebbüllő, Hóta, Vadas, Varjas, Malompuszta, Dióérhát stb. 14 Gy. I. 571. 15 GYÖRFFY GYÖRGY: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok 1958. 46.; Gy. I. 494. 16 HECKENAST GUSZTÁV: a 8. jegyzetben i. m. 30.