Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

VÉSZTŐ

névből, Mén-Marótot pedig a morva népnévből keltette életre).

3 Ilyen módon szinte minimálisra kell lecsavarnunk annak az anonymusi lámpásnak a fényét, amely inkább csak csalóka lidércfénnyel, mintsem igazi világossággal ragyogja be a honfoglalás kori Kis-Sárrétet. Azt a kérdést, hogy valójában kik élhettek a magyar honfoglalást közvetlenül megelőzően Vésztő vidékén, az írott források alapján nem tudjuk teljes bizonyossággal megválaszolni. Kérdésünkre a döntő szót a régészet hivatott kimondani. Ismeretes, hogy az elfogadott nézet a 9. századi Tiszántúlt a dunai bolgár állam hatalma alá tartozónak véli.

4 A Békés környékén, továbbá a Nagy-Sárréten felbukkanó szórványos szláv helynévanyag (Csarna, Csatár, illetve Bucsa, Szerep és Peszere)

5 megengedi annak feltételezését, hogy a honfoglaló magyarok szlávokat találtak e vidéken. A Vésztővidék honfoglalás előtti gyér népessége (amire onnan következtetünk, hogy a tájék földrajzinév-anyaga jobbára magyar) aligha támasztott komoly ellenállást a honfoglaló magyarokkal szemben, akik törzsenként és nemzetségenként szálltak meg egy-egy területet. A mai Békés megye déli-délkeleti, a középkorban Csanád és Zaránd megyéhez tartozó része a Gyula-törzs szállásterületének északi sávját képezhette, ennek határpontját [vajmi kevés valószínűség szerint] a mai Gyula város neve jelezheti.

6 A mai Békés megye nagy részét (a békési-sárréti területet feltétlenül) a 10. században, esetleg talán a honfoglaláskor, a Csolt nemzetség [törzs] szállta meg, ennek vezetői kisajátíthatták a békési földvárat.

7 Évek óta a korai magyar történelem kutatásának homlokterében áll azon kérdések megválaszolása, hogy a magyarság keletről, a dél-oroszországi steppéről hozta-e magával a feudalizmust, vagy bizonyos alapok lerakása után új hazájában, a Kárpát-medencében alakította-e ki, hogy megismerkedhetett-e a magyarság 896 előtt a földművelés fejlett, kapa helyett már ekét alkalmazó módozatával, illetve hogy mennyire jutott a honfoglalás idején a teljes nomadizálástól a teljes letelepedettséghez vezető úton, telephelyei milyen állandósággal, stabilitással rendelkeztek, falvaink visszavezethetők-e a 9-10. század fordulójára stb.

8 A kora (10-11. századi) Árpád-kori Vésztő-vidék természeti viszonyai — amelyekre későbbi adatokból következtethetünk vissza — és társadalmi-politikai struktúrája (a gazdasági helyzetről megint csak a régészet szolgálhat3 Az ide vonatkozó igen gazdag Anonymus-irodalomból 1. GYÖRFFY GYÖRGY: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. 109-110., 120-121., 17-27.; IFJ. HORVÁTH JÁNOS: P. mester és műve. Irodalomtörténeti Közlemények 1966. 49. 4 ELEKES LAJOS-LEDERER EMMA-SZÉKELY GYÖRGY: Magyarország története. Az őskortól 1526-ig (Egyetemi tankönyv). Bp. 1961. 43. (A vonatkozó részt Lederer Emma írta); MOÓR ELEMÉR: AZ Árpádmonarchia kialakulásának kérdéséhez. Századok 1970. 361.; Magyarország története I. Szerk. Molnár Erik-Pamlényi Ervin-Székely György. Bp. 1971.

3 27. (A vonatkozó részt Székely György írta). 5 Gy. I. 494. 6 MORAVCSIK 176., 178.; VÁCZY PÉTER: Gyula és Ajtony. In: Szentpétery-Emlékkönyv. Bp. 1938. 490-491., 498. 7 Gy. I. 494. L. továbbá BANNER JÁNOS: A békési vár (castrum, castellum, palánk) földrajzi helye. Békési Élet 1970. 1. szám, 8-12., 18. 8 SZABÓ ISTVÁN: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Bp. 1966.; BARTHA ANTAL: A IX-X. századi magyar társadalom. Bp. 1968.; HOFFMANN TAMÁS: „Régi dicsőségünk..." Gondolatok Bartha Antal könyvéről. Valóság 1969. 1. szám, 89-98.; BARTHA ANTAL: Kelet-Európa és őstörténetünk. Uo. 12. szám, 64-73.; HECKENAST GUSZTÁV: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpádkorban. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 53. Bp. 1970.