Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉSCSABA

tehát 200 felett járhatott. A tizedet — mint már 1559-ben is — búzából és árpából fizették, egy [más évek adatai szerint több] jobbágy méhet tartott.

155 1563-ban Kerékgyártó Márton bírósága idején 99 család lakta Csabát, a lélekszám tehát megközelíthette az 500-at.

156 [A lélekszámra következtetést nyújtó eltérő adatok adózási bizonytalanságokkal is összefüggnek.] A Gyula várához adózó falvak 1564. évi adólajstroma ismét cserbenhagy bennünket Csabát illetően: a falu újra hátralékban volt (csak az 1560-ban összeírt 5 portaszámot jegyezték fel, miközben Csaba faluszomszédainál Orosházán 50, Csorváson 29, Kétsopronyban 14, Muronyban és Kígyóson 10-10 — adóalapot jelentő — portát írtak össze).

157 Gyula várának török kézre kerülésével 1566-ban új korszak köszöntött megyénkre és Csabára is, a török hódoltság időszaka.

158 Megjelent: Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Szerk. Kristó Gyula-Székely Lajos. Békéscsaba 1970. 19-35. 155 KARÁCSONYI JÁNOS: a 37. jegyzetben i. m. II. 52. 156 Uo. 157 GyO. 402. [

15S Békéscsaba 1566 előtti történetének újabb feldolgozását 1. JANKOVICH B. DÉNES: A magyar honfoglalástól a török korig; DÁVID GÉZA: A török kor. In: Békéscsaba története. I. A kezdetektől 1848-ig. Szerk. Jankovich B. Dénes-Erdmann Gyula. Békéscsaba 1991. 147-226.]