Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
BÉKÉSCSABA
gelőre jártak." 18 A döntő fordulatot a földművelés meghonosodása hozta maga után: „a föld művelése az, ami a téli szállást valóban nehezen felcserélhetővé teszi, mintegy helyhez köti, és végül állandó faluvá alakítja, ha sajátos tényezők a vándor pásztorokat letelepedésre viszik." 19 A honfoglaló magyarok „a teljes nomádság és a letelepedettség valamilyen közbeeső fokán álltak", félnomádok 20 [mai véleményem szerint nomádok] voltak. A téli szállás agrárfaluvá válása évszázados, a földművelés elterjedése, végső soron a termelés fejlődése által determinált folyamat: a nyári legelő egyre közelebb került a téli szálláshoz, rögzítették határait (a nyári legelő a téli szállás — a falu — határán belül, szűk területre korlátozódva terült el), mind többen maradtak már nyáron is a téli szálláson — a faluban —, földműveléssel foglalkoztak, a nyári legelőre — a határba — pedig már csak a pásztorok jártak. 21 S mivel a középkori magyar agrárfalu kialakulásának évszázados útja a magyarországi feudalizmus kifejlődésének sok évtizedes folyamatával esett időben egybe, érthető, hogy nem egyszerűen a téli szállás alakult faluvá, hanem a nemzetségi szabadok vérségi köteléken felépült téli szállása változott át a feudális társadalom alávetettjei által lakott szomszédsági közösségű jobbágyfaluvá. Szabó István frappáns példával mutatott rá arra, hogy a 10-11. századokban igen ritkán álltak még a falvak a megszállás alá vont lakott területen: „László király törvénye szerint a király futárai, akik számára a falvaknak kellett lovast állítani, s akik útközben bárkinek a lovát igénybe vehették, a harmadik falun túl már nem vihették a lovat. Ha csak megközelítőleg is olyan sűrűn álltak volna a falvak, mint utóbb a 1314. századokban, amikor 4-5, de esetleg csak 1-2-3 km-re estek egymástól, a király követelésének, a sűrű lóváltások időveszteségével, nemigen lett volna értelme. A falvakhoz tehát kezdetben nagy határ tartozott, érthető, hogy utóbb egy-egy falu határában is az új falvak egész sora jelent meg." 22 Mi a helyzet a Békés megyei falvakkal? Györffy György szerint a békési (orosházi) vidék „mindenesetre jobban kedvezett a szilaj állattartásnak, mint a megtelepedett életmódnak, úgyhogy a 10. században földművelő községek alakulásáról nem beszélhetünk, legfeljebb néhány téli szállást kereshetünk a környéken". 23 A terület viszonylag kései, 1046 utáni feudalizálása is arra mutat, hogy a (királyi, földesúri és egyházi) jobbágyfalvak csak a 11. század második felében jelentek meg megyénkben. A középkori agrárfalvak számának gyors növekedését a falualapításnak, egyáltalán a letelepedettségnek sem kedvező állattenyésztés domináns volta gátolhatta. Aligha véletlen, hogy a dömösi egyház állatállománya a tiszai-körösi birtokrészeken volt a 12. század elején, 24 Dobozon — miként már 1075-ben — a dömösi alapítólevélben is sertéseket említenek. 25 A földművelés meglétére viszont az utalhat, hogy a kanászokat a dömösi oklevél a kenyeret adó jobbágyok közé sorolta. 26 Györffy György feltételezéséből, 18 SZABÓ ISTVÁN: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Bp. 1966. 23. 19 Uo. 20 Uo. 34. 21 A fejlődés felvázolását 1. uo. 23-35. 22 Uo. 85. 23 GYÖRFFY GYÖRGY: A középkori Orosháza története. Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története és néprajza. I. Orosháza 1965. 223. 2I LEDERER EMMA: A feudalizmus kialakulása Magyarországon Bp. 1959. 199-200. 25 OBMT. 26. 26 LEDERER EMMA: a 24. jegyzetben i. m. 205.; OBMT. 26.
