Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
A SZEGEDI HOSPESKIVÁLTSÁG KELTE
A SZEGEDI HOSPESKAVÁLTSÁG KELTÉRŐL Azt, hogy a szegedi polgárok IV. Béla királytól (1235-1270) kiváltságokat kaptak, csak nagyon kései említésből tudjuk. II. Ulászló király 1498. július 4-i oklevele utalt arra, hogy „híveink, Szeged városunk bölcs és körültekintő bírája és esküdtjei és más polgárai Buda és Fehérvár városaink mintájára ama szabadságoknak és a szabadságok ama kiváltságainak voltak birtokában és örvendeztek, melyeket azok [a szegediek] szerencsés emlékezetű elődeink, a felséges fejedelmek, néhai Béla és András magyar királyok jóvoltából és engedelméből ma is élveznek". 1 Az itt említett Béla király IV. Béla, András pedig III. András (1290-1301), vagyis a szegedi polgárok kiváltságaikat IV. Béla királytól nyerték el, s azokat néhány évtizeddel később III. András király megerősítette. Mivel azonban IV. Béla 35 éven keresztül ült a trónon, a történészt természetszerűen érdekli, hogy vajon mikor, melyik évben, illetve — amennyiben ezt nem lehet megállapítani — uralkodása mely szakaszában részeltette kiváltságokban a szegedieket. (A kiváltságok mibenléte nem tárgya a jelen írásnak. 2 ) Ehhez egyetlen támponttal rendelkezünk, IV. Béla király azon, 1247. évi oklevelével, amely eredetiben nem, hanem csak Hunyadi Mátyás király 1465. évi átírásában maradt ránk. Ebből arról értesülünk, hogy IV. Béla király elé járultak hűséges szegedi hospesei, és két ingatlan (egy föld és egy halastó) adományozását kérték az uralkodótól részükre. 3 Vajon kik lehettek e hospesek? Maga a hospes latin szó, eredetileg vendéglátót (házigazdát) és vendéget egyaránt jelentett. A középkorban sokáig a szó 'vendég, vendégtelepes, jövevény, idegen' értelme élt. 4 Ebben a jelentésben használta a hospes szót már Szent István király híres művében, Imre fiának címzett Intelmeiben, azt kötvén fia lelkére, hogy gyámolítsa és tartsa becsben a hospeseket, mivel sok vidékről és tartományból jővén különféle nyelveket, szokásokat, példákat és fegyvereket hoznak be az országba. 5 A hospesnek mondott idegeneket a későbbi magyar királyok is megbecsülték, tőlük kiváltságokat nyertek el. Idővel azonban, éppen a 13. század folyamán, azokat szintén hospesnek kezdték nevezni, akik nem külföldről, hanem az ország más vidékeiről érkeztek valahová, ahol ténylegesen jövevénynek számítottak, 1 REIZNER 88. Magyar fordítása: SzMÍE. 30. 2 Erre 1. BLAZOVICH LÁSZLÓ: Megjegyzések Szeged középkori jogi helyzetéhez. In: Kelet és Nyugat között. Szerk. Koszta László. Szeged 1995. 77-94. 3 REIZNER 3. Magyar fordítása: SzMÍE. 16. 4 A hospesekre 1. pl. FÜGEDI ERIK: Középkori magyar városprivilégiumok In: uő.: Kolduló harátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 323-326.; SOLYMOSI LÁSZLÓ: Hospeskiváltság 1275-ből. In: Tanulmányok Veszprém Megye Múltjából. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai. 3. Veszprém 1984. 17-20.; összefoglaló jelleggel: KUB1NYI ANDRÁS: in: KMTL. 273. 5 SRH. II. 624-625.
