Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

SZEGED KIALAKULÁSA

csak ugor korból származó örökség.

6 A Szeged nevével kapcsolatos szófejtések mindegyike magyar (ugor) eredetű szóból vezeti le a település elnevezését. E néven tehát csak 895, a kárpát-medencei magyar honfoglalás óta létezhetett. E megállapítás pozitív bizonyságát negatív értelemben az erősíti meg, hogy Szeged településnévvel 895 előtt nem találkozunk. Szeged fogantatása nem lehet tehát korábbi 895-nél. Ugyanakkor Szeged kialakulása sem természeti, sem társadalmi-etnikai szempontból nem légüres térben történt. Szerepet játszott benne a hely természeti földrajzi potenciája, helyzeti energiája. Szeged helye ősidőktől kezdve emberi megtelepedésre alkalmas terület volt. Azzá tette mindenekelőtt a szeszélyes nagy folyó, az életet adó víz, a Tisza közelsége. Azzá tette továbbá, hogy egy másik nagy folyónak, a Marosnak a Tiszába ömlésétől közvetlenül délre feküdt. Ez kettős haszonnal járt. Egyrészt a két folyó a Kárpát-medence két nagy régióját hozta Szegedhez „közel"; a Tisza az Alföld északi részét és Máramarost, a Maros pedig Erdélyt. Másrészt a Maros-torkolat alatti szakaszon a Tisza sodrásvonala meredek, kikötésre alkalmas partot alakított ki. Végezetül az emberi megtelepedés számára kifejezetten alkalmassá tette ezt a kis tájkörzetet az a szerencsés földrajzi helyzet, hogy a Tisza bal partján, a Szeged helyével szemközt levő szőregi löszdomb természetes átkelési pontként kínálkozott a Tiszán; azt lehet mondani: a Tisza e folyásvidékén az egyik legkedvezőbb átkelési pont itt alakult ki, lévén e helyütt a Tiszának és árterének szélessége mindössze töredéke más folyásszakaszok 10 km-nyi ártéri szélességének.

7 Szegednek mint magyar városnak létrejöttében szerepe volt a kedvező természeti helyzetre épült társadalmi-etnikai indíttatásnak. Az ember régi idők óta szívesen telepedett meg e tájon, sőt a kelták még várost is hoztak létre a mai Szeged helyén, amely Partiszkon nevet viselt. Nem érdektelen tudnunk, hogy Partiszkon nevében a Tisza neve nyert megörökítést. Ugyancsak a földrajzi helyzet adja magyarázatát, hogy a római korban Szeged helyén őrállomás létezett, amely a Pannónia és Dacia provinciákat összekötő út egyik fontos pontján létesült. így jutott el a Barbaricum e részére valami kevés a római civilizációból. Ha nincs is pontos képünk arról, hogy a római uralom dáciai, majd pannóniai bukása után miként alakult a hajdani tiszai őrállomás sorsa a népvándorlás sok változással járó évszázadaiban, annyi valószínű, hogy valamiféle erősség (nyilván földből épült erődítmény) már állhatott itt a 9. században. Lehet, hogy ez valami módon (ha másként nem, hát romkontinuitás formájában) összefüggött mind Partiszkon, mind a római őrállomás objektumaival. A 9. század végén e helyt állomásozó bolgár etmkumú (és talán morva uralom alatt álló) katonák a honfoglaló magyarok, a majdani Szeged alapítói számára nem csupán az addig birtokolt földet engedték át, hanem bizonnyal az itt épült vagy korábbi erősségek felhasználásával átépített „várat" is.

8 Szeged kialakulásáról szólva nem feledkezhetünk meg arról, hogy Szeged nem csupán népességet, méghozzá e vidéken a 9. század végén megjelenő új, magyar népességet foglalt magában, hanem földrajzi helyzetet, ember alkotta objektumokat is jelentett. 6 TESz. III. 747-748. A 2. jegyzetben i. m. 19-20., 248. (A vonatkozó rész Andó Mihály és Szegfű László munkája.) 8 A 2. jegyzetben i. m. 106., 120-121., 218., 246-247., 288. (A vonatkozó rész Szádeczky-Kardoss Samu, Lakatos Pál, Kürti Béla és Szegfű László munkája.)