Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

NYÍREGYHÁZA NEVE ÉS ELSŐ ELŐFORDULÁSA ÍROTT KÚTFŐBEN

latos elnevezését. Nyíregyháza és minden -egyház(a) utótagú helynévvel jelölt település kezdetei vonatkozásában történeti adatokon alapuló, konkrét, egyedi vizsgálódások szükségesek. A másik kritikus pont tehát az: melyik a legkorábbi, bizonyosan Nyíregyházára utaló történeti adat? Mint fentebb áttekintettük, Mező András a Váradi Regestrum különböző évekre tett bejegyzéseiben (hol az 1219. és 1222., hol az 1215. és 1219. évi, hol pedig mindhárom évi adataiban) kereste Nyíregyháza legkorábbi előfordulását. (A korábbi hasonló véleményeket 1. Mező András: i. m. 140.). Álláspontját magyarázza, hogy a Váradi Regestrum mindhárom idézett passzusában Nyr alak szerepel, amely tehát az -egyház(a) utótagú helynevekre vonatkozó Györffy-féle koncepció alapján pontosan megfelelt annak az alaknak, amelyet Nyíregyháza tatárjárás előtti névformájául várni lehetett. Vajon Nyíregyháza éppen arra szolgáltatna példát, hogy szerencsés esetben az -egyház(a) utótagú helynév első tagját mint önállóan megálló helynevet a tatárjárás előtti időből tudjuk dokumentálni? Előrebocsátjuk, lehetne így is, amint a Györffytől (A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben, i. m. 36-37.) idézett példák egyike-másika jól mutatja ezt: 1232: Scer, ma Szeregyház puszta; 1216: v/7/ű Firu (éppen a Váradi Regestrumból), 1326: ecclesia Furreghaz. De vajon így volt-e? A kérdés megválaszolása érdekében meg kell vizsgálnunk a Váradi Regestrumban előforduló Nyr alakokat. A forrásban öt jogeset leírása kapcsán találkozunk /Vyrrel. Egy alkalommal, amikor a kútfő a nyíri Pauli falut említi (1219/1550: villa Pauli de Nyr, VR. 206. szám, 228.), vitathatatlanul a Nyírről (a Nyírségről) mint tájegységnévről van szó. A további négy esetben ilyen biztos minősítést nem lehet adni. Három jogeset leírása nyíri izmaelitákat nevez meg. 1215-ben Texa, Ysmaelita de Nyr 12 márka ügyében vádolt Cegan falubelieket (1215/1550: VR. 139. szám, 203.). 1219ben Ismaelite de Nyr, Hiaz és Péntek másokkal együtt vádolták útonállásért Márton comes Vámos falusi jobbágyait, valamint a Miskolc nemzetséghez tartozó tapolcai monostor ugyanazon faluba való jobbágyait (1219/1550: VR. 209. szám, 229). 1222-ben Ismaelitae de Nyr, Elias és Péter másokkal együtt Salamon falubelieket vádoltak útonállással. Ugyanez az eset szól Bis falusiak elmarasztalásáról is (1222/1550: VR. 326. szám, 276.). Végezetül pedig a forrás 1219-ben nyíri falusiakat (villani de Nyr) említ, akik a szolnoki vár kenyérsütői (1219/1550: VR. 220. szám, 235.). E négy esetben bizonytalan, hogy a Nyr településnévként vagy pedig táj egységnévként szerepel-e. Nyomatékkal kell hangoztatnunk, hogy elvileg megvan a lehetősége tájegységnévként való értelmezésének, hiszen éppen maga a Váradi Regestrum tanúskodik a Nyr mint tájegységnév használata mellett. Amíg azonban ebben az egy esetben a Nyír tájegységnév mellett szerepel a falunév is (Pauli, azaz Pályi), a többi esetben szembeötlő nehézsége a Nyr alak tájegységnévként minősítésének az a körülmény, hogy közelebbi falumegjelölés hiányzik. Ez önmagában eldöntené a kérdést abban az irányban, hogy a másik négy Nyr előfordulás mindegyike települést jelöl? Aligha. Meg kell ugyanis vizsgálni, hogy a korszakban (a 12. század második felében és a 13. század elején) használtak-e olyan helymegjelölést, amikor a konkrét településnév helyett megyevagy táj egységnévvel illettek birtokot vagy éppen népcsoportot. 1164 körül III. István király megengedi Fulcerius prépostnak, hogy Zalában levő prédiumát (predium quod habebat in Zala) a veszprémi egyházra hagyhassa (F. IX. 7. 634.). 1174-1178 között