Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
RÉGIÓK A KÖZÉPKORI ALFÖLDÖN
nek vonzáskörét szintén szaggatott vonallal jeleztem. Ez — ha valóban létezett — nyugati részén alföldi területre terjedt ki (7. térkép). Természetesen a régióközpontok mellett már a késő középkorban számolhatunk olyan alközpontokkal (erős mezővárosokkal), amelyek maguk egy-egy kisebb régió — Major Jenő kifejezése szerint középtáj központ 34 — centrális helyei. Semmi esetre sem a véletlen műve, hogy idesorolható városok — Kubinyi sorrendjében a 21-33 centralitási pontot elérők — úgyszólván kivétel nélkül határhelyzetűek, vagy az egyik nagyrégió szélén (esetleg már azon kívül), vagy két-három nagyrégió által is érintett köztes területen találhatók. Gyöngyös a pesti régió határán, Eger Kassa és Pest között, Munkács Kassa és Nagybánya között „a senki földjén" fekszik, Beregszász a nagybányai régió szélén, Szatmárnémeti ugyanezen régión belül, annak széléhez közelebb van. Debrecen északon, Gyula délen a váradi vonzáskörzet külső körében helyezkedik el. Kalocsa helye szinte pontosan három régió (a pesti, a pécsi és a szegedi) metszéspontján jelölhető ki. Bács éppen csak kívül esik a szegedi régión. Csanádot Szeged és Temesvár közös zónájában találjuk. Lippa (Radnával) és Karánsebes a temesvári vonzáskörzet határához közel esik. A középtáj központok igazi szerepe abban van, hogy a nagyrégiók szélein, a peremvidékeken, a „senki földjén" saját vonzáskörzetet alakítottak ki. További mérlegelést kíván, hogy e város- és régióstruktúra időben meddig élt. E pillanatban nehezen hárítható el annak a gyanúja, hogy a középkor után kiemelkedett alföldi középvárosok (Kecskemét, Baja, Szolnok, Nyíregyháza, Békéscsaba, Nagykároly, Nagybecskerek, Lúgos stb., sőt bizonyos megszorítással még Szabadka és Arad is) valamennyien a középkori nagyrégiók peremén vagy legalábbis a régióközponttól legalább 45-50 km-es távolságra feküdtek. Ez arra mutat, hogy ekkora távolságon belül, a régióközpont legszorosabb vonzáskörzetében a körülmények nem kedveztek más jelentős városok kialakulása számára. Ugyanakkor az is könnyen belátható, hogy ez csak akkor jöhetett szóba, ha a késő középkori alföldi vagy Alfölddel szomszédos régióközpontok — Szeged, Temesvár, Nagyvárad, Pest (Budával együtt), továbbá Nagybánya, Pécs, Kassa és Kolozsvár — a későbbiekben se veszítették el kitüntetett szerepüket a városhierarchiában. Persze, nem minden, újkorban felemelkedett középváros sikertörténete megy vissza a középkori régiók megszabta és az újkorba átöröklődő erőtérre, de legtöbbjük esetében ez nyilván szerepet játszhatott. A régió- és a középtáj központok mellett az előzőeknél kisebb vonzáskörzetek centrumaival (Major kifejezése szerint: kistájközpontokkal 35 ) is számolhatunk. Ide a 20 centralitási pont alatti, de mezővárosi mutatókkal rendelkező, a nagyobb települések vonzáskörzetének peremvidékén fekvő helységek vonhatók. A teljesség igénye nélkül említem meg, hogy a régióközpontok közül Szeged szűkebb környékén (Hódmező-)Vásárhely (14 centralitási pont 36 ), (Ópuszta-)Szer, (Török-)Kanizsa (10-10), Makó (7), kissé távolabb (Kiskun-)Halas (12), Szabadka (10), Várad körzetében Körösszeg (11), Szalárd (10), Bihar, (Bihar-)Püspöki (9-9), Cséfa (8), Telegd (6), kissé távolabb Székelyhida (13) említhető ilyenként. A középtáj központok vonzáskörzetébe 34 MAJOR JENŐ: a 31. jegyzetben i. m. 52. 35 Uo. 36 A centralitási pontokra 1. KUBINYI ANDRÁS: a 25. jegyzetben i. m. passim.
