Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
RÉGIÓK A KÖZÉPKORI ALFÖLDÖN
mesvár: 32, Eperjes: 31 pont). Őket követi — most már csak az Alföldre és az Alfölddel közvetlenül szomszédos településekre koncentrálva — Bács 30, Nagybánya 29, Debrecen és Lippa (Radnával együtt) 28-28, Csanád, Gyula és Szatmárnémeti 27-27, Gyöngyös és Karánsebes 24-24, Beregszász, Kalocsa és Munkács 21-21 ponttal. 28 Hogy a városiasság és a városiasodás valós helyzete alkalmasint eltérhetett ezektől a számbeli értékektől, azt magam Kalocsa esetében próbáltam valószínűsíteni. 29 Kubinyi nyilván maga sem gondolta, hogy a centralitási számok numerikus egymásutánja valamiféle automatikus sorrendet, netán régióközponti funkciót biztosít az élen állók mindegyikének. Jól mutatja ezt azon kísérlete, hogy komplex mutatók (az egyetemre járók statisztikája, az egymásra épülő piacközpont-rendszer) alapján határozza meg az ország régióit. Ezek alapján „egy világos rendszer volt kimutatható. Ebből önálló körzettel külön állt a két különkormányzattal rendelkező tartomány, Erdély és Szlavónia. Az ország többi részén világos központként kiugrik Buda és Pest, amelyet a kortársak már gazdasági egységnek tartottak. Ezt hat régió veszi körül. A nyugatinak két centruma van: Pozsony és Sopron. Az észak-nyugati központja Körmöcbánya, az észak-keletinek Kassa. A keleti régión Nagyvárad uralkodik. A dél-keleti centruma Szeged, a dél-nyugatié Pécs". 30 Bár Kubinyinál az elsőrendű városok mindegyike egyszersmind centruma is egy-egy régiónak, de Pécset a maga 39 pontjával régióközponttá minősítette, míg Székesfehérvárt 40 ponttal nem. E régiók körülhatárolása feltűnő egybeesést mutat a Károly Róbert által a 14. század 20-as éveiben megalkotott kamarai rendszerrel, hiszen mindkettőben előfordul — valamikor a 14-15. század folyamán — Buda, Körmöcbánya, Kassa, Nagyvárad, Szeged és Pécs, illetve Erdély képviseletében Kolozsvár, Szlavóniáéban pedig Zágráb. A feltételezett régióközpontok közül egyedül Pozsony és Sopron nem volt pénzverő-kamarai székhely. E megfelelésnek az a legvalószínűbb magyarázata, hogy már Károly király azért a fentebb említett városokat választotta kamarai székhelynek, mert ezek voltak akkor gazdasági értelemben a legfejlettebbek, és ezek legtöbbje kiemelkedő helyzetét meg tudta őrizni a következő két évszázad során is. A bármikori kamarai központok közül Szomolnokbánya, Esztergom, Szatmár (-Németi), Lippa és Szerem nem minősült régiócentrumnak, bár az e listában szereplő alföldi városok közül mind Szatmárnémeti, mind Lippa (Radnával) centralitási pontja viszonylag magas, vagyis nem voltak jelentéktelen települések. Mindezeket figyelembe véve az Alföld középkor végi regionális (a városok köré épülő, piackörzeteken alapuló) struktúráját akként vázolhatom fel, hogy annak három központja van: Pest, Nagyvárad és Szeged. Szeged távolsága mind Pesttől, mind Váradtól mintegy 160 km, a Pest-Várad távolság pedig kb. 220 km. Hogy érdemes az egyes városok távolságával foglalkozni, arra a magyar településtörténeti szakirodalomban Major Jenő hívta a figyelmet. Modern korra irányuló vizsgálódásai során úgy találta, hogy a városhálózat kétségtelenül meglevő térbeli egyenetlenségei mellett szemet 28 KUBINYI ANDRÁS: a 25. jegyzetben i. m. 16.; uő.: Pécs gazdasági jelentősége és városiassága a késő-középkorban. In: Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk. Font Márta. Tanulmányok Pécs Történetéből. 9. Pécs 2001. 47. 29 L. a „Kalocsa" című írást a jelen kötetben. 30 KUBINYI ANDRÁS: a 28. jegyzetben i. m. (Pécs) 48.
