Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
RÉGIÓK A KÖZÉPKORI ALFÖLDÖN
ez a temesi ispán hatáskörébe került át. 21 Mátyás király 1478-ban a temesi ispánságot egyesítette az Alsó részek főkapitányságával. „A főkapitány-temesi ispán vagy maga töltötte be a szomszéd megyék ispánságát, vagy csupán katonai parancsnokságot gyakorolt ezen a területen. A hozzákapcsolt megyék időnként változtak, de az 1480-1490es években 11 megye tartozott felügyelete alá". 22 A 14. század során tehát az Alföld déli felében két tartomány létesült, amelyek a 15. század első felében előrehaladtak a tartományi önállósodás útján. Hogy békés viszonyok közepette hová vezetett volna útjuk, teljes bizonyossággal nem mondható meg, de a jelekből következtetve egy Erdély-Szlavónia típusú tartománnyá válás útját járták. Az ország déli részén való fekvésük azonban már a 15. század elejétől, erőteljesebben a 15. század közepétől deformálta öntörvényű pályájukat. Előtérbe kerültek a katonai szempontok, a török elleni védekezés kérdései, területüket gyakorta érték ellenséges betörések, így tartományi irányú fejlődésük elakadt. Érdekes, hogy az Alföld északi felén efféle tartományi irányú kezdeményezésekkel nem találkozunk. A macsói bánság és a temesi ispánság tartományoknak indultak, és bár történelmi útjuk nem ért el végső céljához, kísérletük torzóban maradt, vitathatatlanul a tartománnyá válás ígéretét hordozták magukban. Ha ezt szerencsésebb történelmi körülmények között kiteljesíthették volna, még annak megfogalmazásától sem kell elzárkóznunk, hogy a tartományi (tehát igazgatási) keretet egy tartományi gazdasági egység létrejötte követte volna, amint ez Erdély és Szlavónia esetében megfigyelhető. így azonban szerfelett kockázatos azt feltételezni, hogy pusztán tartományi úton történt elindulásuk okán ezek egyszersmind régióknak is tekinthetők. Bár kétségtelen, hogy Pécs, illetve Szeged, a két tartomány utóbb vezető városa része volt a macsói bánságnak, illetve a temesi ispánságnak, de további kutatások híján nem lehet arról beszélni, hogy kiemelkedésük ennek a tartományi integrációnak köszönhető. Sőt Szeged esetében határozottan kísért a gyanú: ez a szerepkör előbb Temesvárt, 23 a temesi ispánság központi helyét illette meg, és csak Temesvárnak a 15. század közepétől végvárrá válása („ami szép reményű fejlődésében és további felemelkedésében meggátolta") 24 eredményezte azt, hogy ebben az országrészben Szeged ugrott az élre. Bár a Kubinyi András által a városok fejlettségének mutatójaként kidolgozott centralitási pontok alapján Szeged a maga 42 pontjával magabiztosan előzi meg a 32 pontos Temesvárt, 25 kétséges, hogy ez egyazon (főleg 1450 előtti időszakból való) időpontra nézve valóságos viszonyt tükröz-e, hiszen Szeged pályája zavartalanul futott felfelé a 15. század közepén túl, míg Temesváré elakadt, ami nyomot hagyott azon a forrásanyagon is, aminek alapján a települések pontokat gyűjthettek maguknak. Anélkül, hogy részletes tárgyalásba bocsátkoznék, nem érdektelen megjegyezni: míg Sze21 ISTVÁNYI GÉZA: a 18. jegyzetben i. m. 204-205. 22 ENGEL PÁL-KRISTO GYULA-KUBINYI ANDRÁS: a 19. jegyzetben i. m. 243. 23 Temesvárra 1. ISTVÁN PETROVICS: The Fading Glory of a Former Royal Seat: the Case of Medieval Temesvár. In: ...The Man of Many Devices, Who Wandered Full many Ways... Festschrift in Honour of János M. Bak. Ed. by Balázs Nagy-Marcell Sebők. Bp. 1999. 527-538. 24 BLAZOVICH LÁSZLÓ: Városok az Alföldön a 14-16. században. Dél-alföldi Évszázadok. 17. Szeged 2002. 117. 25 KUBINYI ANDRÁS: Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén. In: uő.: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Dél-alföldi Évszázadok. 14. Szeged 2000. 85-86., 89-90.
