Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

a világi nagybirtok fokozatos, a század vége felé pedig rohamos megerősödésében öltött testet. Békés megye a 14. század elején Bihar megye sorsában osztozott. A Bihar megyében a IV. László-kori zavaros időkben a Geregyék helyére lépő Borsák — akiknek már ezt megelőzően voltak mind Biharban, mind Békésben birtokaik — elnyerték Bihar és Szabolcs mellett Békés megye ispáni tisztét is. Borsa nembeli Kopasz testvérének, Bekének békési ispánként való előfordulása 1313-ban bizonyossá teszi, hogy Békés megye is része volt a Borsák több megyét magában foglaló tartományuraságának. A nemesi megye A királyi birtokok nagymérvű eladományozásával, a királyi várszervezet felbomlásával a királyi vármegye létalapja szűnt meg. A királyi vármegyét egy rövid időszakban felváltó nagyúri megye bázisát a tartományúr magánbirtoka — Békés megye esetében a Borsák birtokállománya — jelentette. E nagyúri megye csak addig állhatott fenn, amíg létezett a 14. század eleji Magyarországon a tartományuraság intézménye. Amint azonban megerősödött Károly Róbert (1301-1342) királyi hatalma, s mögötte széles egységfront alakult ki ama társadalmi rétegek részvételével, amelyek érdekeltek voltak a tartományi berendezkedés felszámolásában, letűnt az oligarchák csillaga. A Borsák 1315-ben szembefordultak a hatalmukat korlátozni akaró Károly Róberttel, majd 1317-ben sorra elvesztették bihari váraikat (Sólyomkőt és Adorjánt), és Debrecen mellett nyílt csatában is vereséget szenvedtek a királytól. Ezzel tartományuraságuk sorsa megpecsételődött. Békés megyében a 14. század első harmadának végére kialakultak a nemesi megye szervezeti keretei. Az ispán és a tőle függő alispán mellett létrejött a szolgabírói intézmény, a köznemesség elsősorban a négy szolgabírón keresztül tudta a maga érdekeit képviselni és akaratát érvényesíteni. A nemesi megye első békési kiadványa 1327-ből ismeretes. Ezen új területi-közigazgatási apparátus létrejöttét mutatja az 1329-ben Békésen tartott megyegyűlés. [Utóbb Békés mellett Edeles volt még megyei törvényszék helye.] A nemesi megye intézménye a 14. század első felében viszonylag rövid idő alatt kiépült Békés megyében, létrehozva a nemesi megyét megtestesítő tisztségeket, fórumokat és hatalmi szerveket. A nemesi megye tisztikara által összehívott megyegyűlések egyik központi témája a hatalmaskodások ügye volt. Egy 1346. évi megyei kiadvány megyebeli nemesek közti sebesítési ügyről tájékoztat. Rendkívül becses adatokat tartalmaznak megyénkre a pápai tizedlajstrom (1332-1337) összeírásai, amelyek a két Békés megyei főesperesség (a váradi egyházmegyéhez tartozó békési és szeghalmi) keretében adnak számot a megye plébániáiról. Nemcsak az egyházas helyekről értesülünk innen, hanem a pap által fizetendő pápai tized összegéről is, amely hozzávetőleges útbaigazítást ad a falvak nagyságáról. A tartományurak leverését követően országszerte néhány évtizedre megvalósultak a békés termelőmunka feltételei. A feudális társadalomban szükségszerűen jelentkező hatalmaskodásoktól eltekintve belháborúk, súlyos belső viszályok nem rázkódtatták meg az országot. A különböző eredetű és nagyon eltérő jogi helyzetű alávetett népességnek sok évtizedes harc eredményeképpen sikerült kivívnia jogi egységét, s ezzel