Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

AZ ALFÖLDI MEGYÉK KIALAKULÁSA

volt, aki az 1046. évi Vata-felkeléskor vesztette életét, akkor Szolnok vármegye Péter király alatt létesült. A szolnoki földvárat sem tárták még fel, helye is bizonytalan, talán a Tisza és a Zagyva összefolyásánál feküdt. Csongrád várszervezete szintén 1075töl adatolható. Várát mind a mai napig nem sikerült meglelni, újabb feltevés szerint nem a Tisza jobb, hanem bal partján kereshető. Nem tudunk bizonyosat mondani az Alföld északkeleti csücskének legkorábbi vármegyei viszonyairól. Ez utóbb az erdélyi és az egri egyházmegye között oszlott meg egyházigazgatási szempontból, de kérdéses, hogy a 11. század közepéig valamelyik megye kiterjesztette-e erre a vidékre joghatóságát. Magam úgy vélem, a Tisza felső folyása és a Szamos-torkolat vidékére 1050 táján még nem ért el a megyeszervezet. A 12. század közepére az egy évszázaddal korábbi állapothoz képest hat új megye (Borsóvá, Szatmár, Arad, Temes, Keve, Krassó) jött létre az Alföldön (3. térkép). Ezek kétféle módon keletkeztek. Részint a népesség megnövekedésével a túlságosan nagy területű megye nem tudott eleget tenni feladatainak, s néhány kisebb megyére hasadt szét. így szakadt több részre a hatalmas Csanád megye (valamint talán Nógrád megye is). Részint a korábban lakatlan vidékek népességet kaptak, itt, a vármegyei keretekbe be nem vont térségekben — az Alföldön ilyen a Felső-Tisza vidéke — vadonatúj megyei képződmények születtek meg. Borsóvá megye 1085. évi esemény kapcsán szerepel legkorábban, vára a Borzsava és a Tisza összefolyásánál állt, régészetileg kutatták, sáncát átvágták. Szatmár megye létére 1181-től rendelkezünk írásos bizonyítékkal. Szamos melletti váráról közelebbi ismereteink nincsenek. Mind Borsóvá, mind Szatmár későbbi, 11. századi betelepülésével magyarázható, hogy megyéje (várispánsága) csak a 11. század második felében, illetve Szatmár esetében még később jött létre. A most következő négy megye a hajdan egységes, nagy kiterjedésű Csanád megye felbomlásából, részekre szakadásából alakult ki. Az aradi és a temesi várispánság (megye) léte egyaránt 1177 óta dokumentálható. A régészeti feltárások révén is ismert aradi földvár a mai Aradtól 7 km-rel keletebbre feküdt. A temesi földvárról nincs ismeretünk. A kevei várra már 1071-ben van adatunk, lehet, hogy ekkor a megye is létezett, bár kifejezetten ezt csak 13. századi adatok bizonyítják. Keve várának római kővár-előzménye volt, régészeti ásatások hozták felszínre 11-12. századi leleteit. A krassói várispánságot 1177 után tudjuk írott forrásokból kimutatni. Vára a Krassó folyó mellett terült el, maradványai máig megvannak. A 14. századra további új közigazgatási szervezetekkel gazdagodott az Alföld. Pest, Fejér, Heves, Békés, Torontál megye, valamint a kunok és a jászok szállásterülete tartozik ebbe a körbe (4. térkép), bár szinte ahány egység, annyiféle a kialakulás időpontja és históriája. A legrejtélyesebb Pest esete. Pest településen római erőd maradványai álltak, a vár tehát nem hiányzott. Ezzel szemben viszont várispánság (várföldek, várelemek) léte egyáltalán nem mutatható ki. Az egyik lehetséges megoldás, hogy a későbbi megye területe eredetileg Nógrádhoz tartozott, s csak utóbb függetlenedett Nógrádtól, amikor a megye kialakulásának már nem volt elengedhetetlen feltétele várispánság megléte. Ezt a nézetet erősíti, hogy Pest megyével csak 1255-től kezdve találkozunk a forrásokban. A másik feltevés azzal számol, hogy Pest éppen korai (11. század közepi) várispánság lehet, ám ez hamarosan elenyészett, s ezért nem maradtak ránk erre vonatkozó írott kútfők. Tovább növeli a gondokat, hogy Pest —