Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

VÁROS ÉS TÖRTÉNELEM

nulmánykötet jellegű feldolgozását. Ezek sorából az Algyő és népe 1987-ben napvilágot látott. A várostörténet öt és a társult községek négy kötetéből, tehát a majdani kilenc kötetből immár öt könyvespolcunkon van. Ha mind a kilenc birtokunkban lesz, egy pillanatra a megelégedettség érzése tölthet majd el bennünket. Párját ritkító esetként a magyarországi helytörténetírás történetében rendelkezésünkre fog állni egy nagyváros és négy hűséges bolygója históriája, népélete a kezdetektől a 20. század utolsó harmadáig-negyedéig. De addig? Addig még sok a teendő. Úgy tervezzük, továbbra sem térünk el a publikálásban attól az elvtől, amelyet eddig követtünk, s amely a szakmában egyáltalán nem magától értetődő természetességű: kronologikus sorban követik az egyes kötetek egymást. Legközelebb tehát a III. kötet fog majd jelentkezni, amely terjedelmét tekintve a legvakosabb lesz a vékonynak amúgy sem mondható várostörténeti kötetek sorában, s röviddel a III. után a IV. kötet is forgalomba kerül. Nagyon reméljük, hogy 1990 első, illetve második felében a III. és a IV. kötet megjelenhet a könyvesboltok kirakataiban. A kilenc kötetes opus végére a kiskundorozsmai tanulmánykötet, valamint a Szeged története V. kötete marad, ezek megjelenése az 1990-es évek elejére várható. De vajon miért csak egy pillanatra tölthet el (ha egyáltalán eltölthet) bennünket a megelégedettség jóleső érzése? Alapvetően azért, mert egy város történetének megírását csak abbahagyni lehet, befejezni soha. A kilencedik, tehát az utolsó kötet megjelentének pillanatában gondolni kell arra, hogy addigra egyes, korábban megjelent kötetek elfogynak. A Szeged története I. kötete már most is hiánycikk. Napirendre kell kerülnie az utánnyomásnak, illetve a kritikai észrevételeket hasznosító második kiadásnak. A kilencedik kötet megjelentékor arra is lehet gondolni, hagy vajon mindennek — de főleg a várostörténeti öt kötetnek — a summáját nem kellene-e egyetlen kötetbe összefoglalni, amely a várostörténet fő vonalait már csak az összefogottság okán is markánsabban mutatná be, mint azt a sok kötet együttesen tette, tehette. És végül: a monográfiái vállalkozás, kiváltképpen annak általunk járt útja erőteljesen felszínre hozta és hozza mindazokat a fehér foltokat, amelyek ugyan talán veszítenek kirívó élességükből, de megmaradnak fehér foltoknak, illetve a gondos vizsgálódás során újabb fehér foltok is „teremnek". Már csak ezért is, no meg azért, mert a város a 20. század utolsó harmadában-negyedében továbbírta és írja a maga történelmét, a históriai kutatásokban egy pillanatra szabad csak megállni, vagy még annyira sem. Bármennyire is furcsán hangzik: már most, illetve az 1990-es évek elején el kell kezdeni egy újabb várostörténeti monográfia, a 21. század Szeged történetének (az akkori idők legmodernebb színvonalán álló ,,Reizner"-ének) alapozó munkálatait. Megjelent: Szeged 1 (1988/1) 36.