Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
Személyi okmányokkal (igazolvánnyal) egész Magyarország területén szabadon lehetett utazni. A bácskai és újvidéki szerbek tömeges utazása már 1941 őszén meg kezdődött. Az újvidékiek feljártak Pestre vásárolni, kiállításokra, de csak azért is, hogy lássák a várost. Már azon az őszön szervezett előadássorozatokat tartottak (rövid földrajzi és történelmi áttekintéssel), mind az országról, mind a fővárosról. Különösen az újvidéki szerbeket kapacitálták arra, hogy vegyenek részt ezeken az előadásokon. 1942ben Budapestet és Szegedet is sűrűn látogatták a bácskai szerbek, hogy megcsodálják ezeket a nagy és szép városokat. Különösen a Városliget és az ott talál ható Vidámpark valamint a cirkuszi előadások vonzották őket, de a színházak is, fő ként az opera és az operett, a varieték, ám a híres Garai utcát x " sem kerülték el — ha már arra jártak — a Keleti pályaudvar környékén, ahová a délről érkező vonatok befu tottak. Én magam előbb 1941 őszén jártam Budapesten, majd 1942 nyarán ismét. Pesten a szerbeknek minden nacionalista és soviniszta felhangtól mentes, kelle mes fogadtatásban volt részük. A szerb lakosság Újvidéken és Bácskában még a megszállók részéről elkövetett sorozatos kellemetlenségek ellenére is — kényszerű kitelepítések, razziák, munkaszol gálat, a partizánok és a kommunisták akcióinak megtorlása — jól beilleszkedett az or szág életébe, különösen a szórakoztatóipar nyújtotta lehetőségek tekintetében, már 1941től, de főként 1942ben. Ezzel párhuzamosan Jugoszlávia más területein már a megszállók és csatlósaik elleni kiélezett harci tevékenységek folytak (Szerbiában, Hor vátországban), s a lakosságot a teljes megsemmisülés is fenyegette. Ezeket a dolgokat a bácskai szerbeknek akár a szemére is lehetne vetni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos körülményeket — hogy mindez a konkrét szituáció függvényében alakulhatott így, s a bácskai szerbek nem igazán voltak tájékozottak a Jugoszlávia egyéb területein folyó eseményekről, s természetesen azt se felejtsük el, hogy az em ber, ha teheti, megpróbál ember módjára élni. A bácskai szerbek maguk is kivették ré szüket a Népfelszabadító Háborúból, ki személyes részvétellel, ki egyéb módon segít ve a felszabadulást. Erről a Z. Golubovié — Z. Kumanov páros írt az Újvidék a hábo rúban és a forradalomban című könyvben. 37 Budapest és a többi magyar nagyváros lakosai autóbuszokkal érkeztek Újvidékre, hogy megnézzék a Dunai bánság székhelyét, a Fehér palotát, már ahogy azt a magya rok hívták. A szerbmagyar viszony Bácskában egészen más volt mint az anyaországban. A bácskai magyarok között nagy számban lehetett nacionalistákat és sovinisztákat találni. Nem volt ritka jelenség, hogy a tömegközlekedési eszközökön vagy az utcán, de akár más helyen is azt mondták a szerbeknek, hogy beszéljenek magyarul, ha már magyar kenyeret esznek. De más soviniszta kilengésekre is sor került. A hivatalokban (bírósá gon, rendőrségen, iskolákban, stb.) amelyik szerb nevet csak le lehetett fordítani ma gyarra cseréltek (a személyi igazolványokban, de más dokumentumokban is). Azonban nem kevesen a bácskai magyarok közül is egészen korrektül viselkedtek a szerbekkel, jó néhányuk még együttérzésének is tanújelét adta, s hangot adott a meg ZVONIMIR GOLUBOVICZIVAN KUMANOV: Novi Sad u ratu i revoluciji. Novi Sad, 1985. 658.
