Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
tájban kezdtük elhagyni a várost. Mi néhányan, földváriak Törökbecséig vonattal utaz tunk tovább, onnan pedig gyalog hazáig. így már a koradélutáni órákban többségünk haza is érkezett. Július 4. (?) volt. Kikindáról való távoztunkban a főutcán egy csapat orosz katonát (a Vörös Hadse reg tagjait) láttunk elvonulni. Ők is hazafelé tartottak. A helyi lakosok felszabadító ként ünnepelték őket. Az általános benyomások és megállapítások a hathónapos foksányi fogolytábori életről a következők: a Vörös Hadsereg oltalma alatt voltunk. A velünk való törődés összhangban állt az akkori lehetőségekkel, melyek igencsak korlátozottak voltak, mi vel az antifasiszta szövetségesekkel együtt akkoriban igen komoly harcokat kellett vív niuk a németek ellen, akik az utolsó pillanatig erőteljesen ellenálltak. Volt szállásunk, kaptunk élelmet, s igen komoly társas és kultúréletet éltünk. Meg voltunk róla győz ődve, hogy a fasizmus leverését követően minden jóra fordul, s mi visszatérhetünk felszabadult szülőhazánkba, ahol új lehetőségek nyílnak majd meg előttünk... Igaz erre hat hónapot kellett várni. Mi elégedetlenek voltunk azzal, hogy az oroszok 1944 végén nem hagyták, hogy bekapcsolódjunk a németek elleni antifasiszta harcba és azt sem engedték, hogy Jugoszláviába utazva csatlakozhassunk a harcolókhoz. így nem maradt más számunkra, mint hogy beletörődjünk a sorsunkba, s elfogadjuk azon érve lésüket, hogy egyik fronton sem voltunk nélkülözhetetlenek, s hogy a fasizmus feletti győzelem a mi részvételünk nélkül is már a küszöbön állt. Az a bánásmód, mely mint a háborúban végig az antifasiszta koalíció oldalán vevő ország állampolgárait a kezdetektől megilletett volna bennünket, csak lassan ala kult ki, a fogolytáborból azonban így is mi kerültünk legelsőként haza. A Vörös Hadsereg fogolytáborában eltöltött idő minden bizonnyal olyan élmény ként maradt meg az emlékezetünkben, mely életünk egyik meghatározó időszakára vo natkozik, ahol háborús körülmények között kellett átvészelnünk a világégés utolsó hó napjait, hogy azután szerencsésen érkezhessünk haza otthonainkba családunkhoz. Ezen VISSZAEMLÉKEZÉS végén arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy igye keztem minél hűebben és tényszerűbben, nagy felelőséggel lejegyezni mindazt, ami történt. Csak olyan dolgokról írtam, melyek velem is megestek, úgy, ahogyan én láttam és átéltem az akkori eseményeket és történéseket, illetve azoknak azt a részét, melyekre mindmáig, 45 évvel a történtek után is emlékszem. Mindent lejegyeztem, amiről úgy gondoltam, hogy jelentősége van, és ami jellemző az akkori körülmények re, melyek között 1941től 1945ig, a második világháború idején éltem. Vannak dol gok, melyeket így sem jegyeztem le, de ezek kiolvashatók a sorok közül, vagy kikö vetkeztethetők. Elismerem, hogy a szöveg nem mentes a szubjektív látásmódtól, ettől azonban nem tudtam magamat az írás során teljesen függetleníteni... Bribirán, 1989 szeptemberében dr. Milenko Palié
