Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
emberek közül mindig kiválik valaki, aki a sötétségben is képes megvilágítani a kive zető utat... Én, a már említett betegeskedésemből kifolyólag, jó ideig lehangolt voltam, első sorban attól rettegtem, hogy visszakerülök a kórházba, amiről tudtam, hogy ott na gyobb eséllyel hal meg, semmint épül fel az ember. Ha nem lett volna Braca, aki en gem és a többieket is felvidított, s próbálta tartani bennünk a lelket, bizonyosan telje sen elveszítettem volna a hitem, s kevesebb esélyem maradt volna mindezen dolgok túlélésére, itt elsősorban a betegségem kezdeti három hónapjára gondolok. Májusban a jugoszlávok élete még nagyobb fordulatot vett. Közülünk verbuváló dott az a csoport, amely sűrűn kijárt a városba, hogy ezzel is segítse a tábor kenyérrel és egyéb élelmiszerrel való ellátását. Ez döntő jelentőségűnek bizonyult, mivel lehető séget adott arra, hogy a táborból ruhákat és egyéb értéktárgyakat (órákat, gyűrűket és mást) vigyünk ki értékesítés céljából, ezeket a többi rabtól előzőleg kialkudott élelem fejében kaptunk, és jóval magasabb áron tudtunk odakint eladni, mivel a helyiek főleg textil és bőr nyersanyagban szenvedtek akkoriban hiányt. így a táborinál jóval színvo nalasabb ellátásra tehettünk szert — minőségi kenyérre, húskészítményekre, csokolá déra, cukorra és egyebekre. Rövidesen egész hálózata alakult ki a beszerzőknek, eladóknak és viszonteladók nak, egy részük a táboron belül, másik részük azon kívül tevékenykedett. A kereske delem annyira fellendült, hogy egész raktárrá alakult át a barakkunk, így olyan külön leges élelmiszerek halmozódtak fel, mint a szalonna, a füstölt hús, a péksütemények, de még bor és pálinka is volt tartalékban. Júniusig addig fejlődtek a dolgok, hogy közülünk alig valaki ment már el a körleti tűzhelyeknél esedékes napi ételosztásra. Az élelmezésben így beállt fordulatnak köszönhetően én is teljesen megszabadul tam a keléseimtől és a rühtől is. 87 Mindannyian kitűnően felruházkodtunk — a háborús állapothoz képest mindany nyian, de a kereskedők közül néhányan még igazi értéktárgyakra is szert tudtak tenni. Hogy a táborőrség, akár a kapuknál, akár a táboron belül nem vette észre a mi tevékenységünket, vagy szemet hunyt fölötte, esetleg mi bizonyultunk annyira ügyes nek, hogy nem derült minderre fény — magam sem tudom. Attól azonban nem lehet eltekinteni, hogy a forgalmunk, a kivitt és behozott áru nagysága állandóan nőtt! Mi, jugoszlávok kettős életet éltünk a táborban — a barakkon belül egész kis ju goszláv kolónia alakult ki, amely a saját életét élte, sajátos tartalommal és körülmé nyek között. Ugyanakkor a tábor mindennapi életében is részt vettünk (gondolok itt elsősorban az általános kötelezettségekre, a reggeli sorakozóra, stb., de a kulturális, politikai és sportolási programokra is), számunkra azonban az bizonyult meghatározó nak, hogy monopolizáltuk az illegális kereskedelmet. A többi fogolyhoz képest, akik csak a tábor területén belül mozoghattak, s csak a szegényes tábori élelmezésben részesülhettek, mely alig bizonyult elegendőnek a puszta élet fenntartásához, ráadásul a ruházatuk is jóval szegényesebb volt, mi, ju goszlávok különösen kedvező helyzetben voltunk — jól tápláltak, jól öltözöttek, borot 87 A szerző közlése szerint valószínűleg alultápláltság és vitaminhiány következtében alakult ki beteg sége.
