Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
Itt kerültünk igazi fogolytábori körülmények közé. Előbb elvették tőlünk az érté keinket — óráinkat, gyűrűinket, pénztárcánkat és a pénzünket, tollainkat és a hasonló dolgainkat, de a személyes leveleinket is, az újságokat, még a nálunk lévő fényképeket is. Csak keveseknek sikerült megőrizni a szeretteit ábrázoló képek némelyikét. Itt már volt néhány fogságban lévő magyar katona. A következő napokban már tömegével ér keztek a magyar honvédek és a szerb munkaszázadosok. Néhány közös udvarral ren delkező épületben helyeztek el bennünket. Ekkor már őreink is voltak. Az elhelyezés és az élelmezés borzalmas volt. A padlón aludtunk némi szalmán, (szerencsére voltak takaróink), az ételt üstökből osztották. Az épületekben azonban nem volt fűtés. Mivel a körülmények napok múlva sem kezdtek javulni, s azon kérésünket, hogy harcolhassunk a Vörös Hadsereg kötelékeiben a fasiszták ellen a fronton is, elutasí tották, mi jugoszlávok, mérgelődni, elégedetlenkedni kezdtünk. Nem hittük volna, hogy az oroszok így fognak bánni velünk. Azt kérdeztük — vajon ezért adtuk meg ön ként magunkat? Mi okból vesznek bennünket egy kalap alá a többi hadifogollyal? Mi ért nem biztosítanak számunkra a körülményeknek megfelelő, jobb ellátást? Valamikor decemberben, amikor mondták, hogy aznap van Sztálin születésnapja, én hangosan tiltakoztam — szégyen, hogy mi jugoszlávok, ilyen rossz körülmények közepette kell megünnepeljük a nagy Sztálin születésnapját, mintha az ellenségeik lennénk, nem pedig egy szövetséges és testvéri nemzet tagjai. Néhányan az okosabbak közül csillapítottak, hogy hallgassak el, mert még megjárhatjuk. Szót fogadtam nekik. Nagyjából egyhavi tartózkodásunk az ideiglenes jászberényi táborban teljes elszi geteltségben telt el. Semmit se tudtunk a világban zajló eseményekről. Arról sem, hogy mi történik Jugoszláviában, s ez különösen bosszantott bennünket. Úgy éreztük, hogy e bánásmódot csak a leggonoszabb ellenség érdemelné meg, mi meg igazából egy szövetséges nemzet tagjai vagyunk. A jászberényi tábor higiéniai viszonyai borzalmasak voltak. Egy alkalommal sem tudtunk megfürödni, de még a mosdáshoz sem állt rendelkezésre elegendő víz, alig tudtunk étkezés előtt kezet mosni. A tábori feltételek elviselhetetlenségével kapcsolatban egyre kevesebbszer adtunk hangot elégedetlenségünknek. Hallgatmnk, s mindezt nagy igazságtalanságként éltük meg. Néhányunk még a Szovjetuniót illető álláspontját is megváltoztatta, s elkezdett ellenségesen viszonyulni hozzá. Ez azonban nem változtatott a többségnek a Szovjet unióval kapcsolatos jó véleményén, mely szerint az a jólét, a civilizáció, országa, hisz a kommunista rendszer (nem szocialistának, hanem kommunistának tartottuk) mi mást eredményezhet, s úgy véltük, hogy csak ideiglenesen néznek bennünket a magyarok kal és a németekkel azonos ellenségnek. Világos, hogy ami a mi fasisztáktól való elkülönülési vágyainkat, és a fronthar cokba az oroszok oldalán történő bekapcsolódásunkat illeti, nem voltunk eléggé tár gyilagosak, nem láttuk be, hogy egyelőre annak ellenére, hogy jugoszláv kényszer munkások vagyunk, a fasiszta alakulatok tagjaiként kerültünk fogságba. Az oroszok nem fogják hirtelen megváltoztatni a hozzánk való viszonyukat, de néhány hónappal később sor került erre. A jászberényi tábor elhagyását követő időszak nem igazán maradt meg az emlé kezetemben. A pontos idejére sem emlékszem, és arra sem, hogy gyalog vagy vonattal
