Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
pun. Ismét azt kellett megállapítanom, hogy szerencsém volt, de a hullákkal megrakott platójú teherautó látványa igencsak feldúlt. Másnap, a háromnapos Razziát követően, igencsak megélénkültek az utcák, leg inkább a posta, ahonnan emberek tömegei próbált meg táviratot küldeni az Újvidéken kívüli ismerőseinek. Én is küldtem egyet a saját földvári rokonaimnak, hogy élek és egészséges vagyok. Az emberek az utcákon sokkal hangosabban üdvözölték egymást, mint korábban, valószínűleg azért, mert örültek, hogy túlélték az egészet. A Razziát követően mind a partizánok, mind az egyéb illegális tevékenységek visszaszorultak Bácskában. Újvidéken is rendeződtek a dolgok. Az élet visszatért a normális kerékvágásba (már amennyiben lehet ilyesmiről az akkori körülmények kö zött beszélni), természetesen nem függetlenül az eseményekkel járó kikerülhetetlen kö vetkezményektől... Az 1942es esztendőről, már ami Újvidéket, Bácskát és Magyarországot illeti, azt lehet mondani, hogy a többi háborús évhez (az előzőhöz és az azt követő kettőhöz) ké pest aranykornak számított. Aránylag elegendő élelem állt rendelkezésre — érezhetően jóval több, mint a megszállás által feldarabolt Jugoszlávia bármely más területén. Annak ellenére, hogy Magyarországnak az élelmiszerfelesleget, a többi árutöbbletével együtt Németország rendelkezésére kellett bocsátania, a kormánynak sikerült lakosonként évi 250 kg búzát visszatartania. A többi élelmiszeripari terméket — húst, tojást, élőállatot és egyebeket — az állam meghatározott áron felvásárolta, ám ezt a kötelezettséget, aki tehette, ki játszotta. Nagy számban került sor feketevágásokra, még nyáron is; a húst igyekeztek elrejteni. A kisütött húst vastag zsírréteggel fedve, bádogedényekben elásva, vagy más helyen elrejtve biztonságba lehetett helyezni. Bácska úgy működött, mint egy hatalmas hűtőszekrény, egész Jugoszlávia területén nem volt ehhez hasonló jelenség. A beszolgáltatási kötelezettség nem volt túl magas, az ellenőrzéssel megbízottakat pedig könnyen meg lehetett vesztegetni, így az egész térség élelmezésére futotta belő le, igaz sokaknak csak a feketepiac közvetítésével. A feketepiac virágzott. A tűtől a mozdonyig mindent be lehetett szerezni. A feke tézést igazság szerint üldözték és büntették, de nem igazán hatékonyan, hisz nagy téte lek esetében igen könnyen le lehetett fizetni a hivatalos szerveket. Az áruk egy része igen gyenge minőségű volt (magyarul mirostosnak 36 mondták), de volt minőségi áru is a piacon, igaz ahhoz már nehezebben lehetett hozzájutni, többségében nagy felárral. A szórakoztatóipar teljes kapacitással üzemelt. Különösen az igényes művészi programmal előrukkoló varieték, mozik és színházak (vendégtársulatok). Cirkuszi elő adásokra a nyári időszakban került sor. A vasúti forgalom (mivel nem érte kár a pályát) rendben folytatódott, s jó néhány autóbuszjárat is bekapcsolódott a személyszállítási rendszerbe. A Dunán és a Tiszán (mivel határfolyókká váltak) nem folyt civil hajóforgalom, bár az 1941ig igencsak vi rágzott. 36 Esetleg „műrost" lehet, a szerző nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy mit jelent, de a szóra tisztán emlékszik.
