Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
A Bácskában maradt szerbek jogi és polgári helyzete nemigen változott — szaba don rendelkezhettek tulajdonukkal, termelhettek és dolgozhattak, korlátozás nélkül mozoghattak az ország egész területén (személyi okmányok birtokában, ugyanúgy, mint Magyarország összes polgára), joguk volt az iskoláztatásra — az általános isko lától az egyetemig —, a pravoszláv vallást is szabadon gyakorolhatták és szervezhették egyházi intézményeiket. Minden erőforrást ugyanúgy igénybe vehettek, mint a többi magyar állampolgár. Egyes jogokat korlátozott csak a megszálló hatóság a partizánok vagy az illegális kommunista párt elleni akció következtében (pl.: sor került letartózta tásokra), és az 192les korosztályt 1942ben már nem a fegyveres testületekbe soroz ták be, hanem a magyar hadsereg ún. munkaszázadaiba. A nyilvánosságban azonban elterjedt a híre Deák Leó 26 debreceni képviselő ter vének a szerbek Magyarországról való kitelepítéséről az ázsiai térségekbe, amit talán meg is valósítottak volna, ha a fasiszta országok harci szekerei, melyeknek szövetsé gese volt a hortysta profasiszta Magyarország 27 is, nem indultak volna meg a lejtőn 1943 elejétől... A bácskai szerbek már 1941ben napilapot kaptak „Nova Posta" 28 címen, amely természetesen a megszálló rendszer szócsöve volt, s a magyarországi szerbeknek szánt hivatalos politikát közvetítette. Egészen a háború végéig megjelent, akárcsak az éven ként kiadott „Szerb népi kalendárium". A bácskai szerbek a legfelsőbb magyar államhatalmi szervekben sem maradtak képviselet nélkül: a Felsőházban Irinej Ciric püspök, az Alsóházban (a parlamentben) pedig Milán L. Popovic képviselte őket. Már 1941ben partizánakciókra került sor Bácskában is, és az illegális kommu nista párt aktivitása 29 is erősödött. Emiatt megéltük az első bírósági ítéleteket és akasz tásokat, az első razziákat: egyes utcák és városrészek körülzárását, s a bennük tartóz kodók szisztematikus igazoltatását, mint ahogy más, a megszálló hatalom részéről foganatosított ellenintézkedéseket is, melyeket a kommunisták és más hazafias antifa siszta társadalmi erők ellenében vezettek be. Ezek a JKP felhívásával egyetértve nem ismerték el a térség Jugoszláviától való elcsatolását, és azon kezdtek munkálkodni, hogy akcióikkal a megszállók és helyi csatlósaik elleni általános népfelszabadító harcot robbantsanak ki. Személyesen nem vettem részt efféle tevékenységben, annak ellenére sem, hogy olyan körökben forogtam, ahol némelyekről lehetett tudni, hogy résztvevői a fenti tö rekvéseknek. Bár 1941 és 1942ben végig Újvidéken éltem, ahol mind a partizánok, mind a kommunisták tevékenysége aktív volt, soha senki nem keresett meg azzal, hogy én is kapcsolódjak be a megszállók elleni illegális tevékenységek valamelyikébe. 26 Deák Leó a területvisszacsatolás után BácsBodrog megye, Zombor és Újvidék főispánja volt. A háború után Jugoszláviában elítélték és kivégezték. Forrás: SAJTI. 210., 243. 27 A szerző a jugoszláv történeti irodalom korábbi terminológiáját használja emlékiratában, a Horthy korszakkal kapcsolatban így a „fasiszta" jelző többször szerepel. A rendszer megítélése a magyar szakiroda lomban már a hetvenes évek óta árnyaltabb. 28 Új Hírek. 29 Egy későbbi irattöredék, a Jugoszláviai Kommunista Párt Vajdasági Tartományi Bizottsága által aláírt, 1942. II. ljén kelt körözvény 7. oldala szerint gondosan megszervezték az információszerzést a megszállt területen. HL VKF 1. o. 10. sz. n. irat. 1942. február 1. A JKP Vajdasági Tartományi Bizottsága direktívája a megszállók elleni harcra.
