Káldy-Nagy Gyula: Szegedi török számadáskönyvek az 1585-1588-as és az 1670-es évekből - Dél-Alföldi évszázadok 18. (Szeged, 2002)
BEVEZETÉS
Bortized Méhkasok száma Disznók száma Juhok száma 106 40 1835 db db db 114 32 1155 db db db 109 db 50 db 1296 db 200 pénz ZSABLYA falu 1585/86-ban 31 1586/87-ben 15 1587/88-ban 24 Adózók száma Búzatized „Különféle gabona" tized Bortized Parlagadó Méhkasok száma Disznók száma Juhok száma 36 kile 10 kile 220 pénz 300 pénz 66 db 71 db 1054 db 23,5 kile 23 kile 25 58 db db 74,5 kile 15,5 kile 950 pénz 150 pénz 61 db 50 db 460 db A 13 szultáni hász-falu mezőgazdasági termeléséről tehát megállapítható, hogy Goszpodince falu kivételével mindenütt az első évben volt a legrosszabb a gabonatermés. Valószínű ekkor lehetett a nagy szárazság. 15 A legjobb termés pedig Temerkény, Győ, Tápé, Szentpéter, Szenta, Batka, Patarét és Zsablya falvakban a harmadik évben volt, bár Póka és Petrovaszella falukban a második évben több termett, Badirlán és Patala falukban pedig a második évben ugyanannyi termett mint a harmadikban. Öszszesítve azonban a 13 faluban a harmadik évben lényegesen több gabona termett, mint a megelőző két évben. Az egyes falvak évi állatszaporulatában a gabonaterméshez hasonló nagy eltérések voltak. Ezek az eltérések azonban a 13 falu állattartásának együttes számbavételekor kiegyenlítődnek és a harmadik évre aránylag kevés változást mutatnak; a juhok száma mindössze ezerrel, a méhkasok száma százzal, a disznók száma pedig mondhatni semmivel sem lett több, mint a megelőző években. Nem lehet itt feladatunk a szegedi mukátaa 1585-1588. évi elszámolásának akárcsak gazdaságtörténeti szempontból részletes kielemzése. De hogy adataiból a termelés hullámzása milyen tanulságosan vizsgálható, arra példaként csak a legelsőként összeírt földművelő, név szerint Nagy Antal három évi mezőgazdasági termelésének alakulását mutatjuk be: az első évben gabonatermesztéssel nem foglalkozott, hanem 900 darab juhot tartott, a második évben a juhtartás helyett 100 kile (kb. 25 mázsa) gabonát termelt és 2 disznót nevelt, a harmadik évben pedig 70 kile gabonatermése lett és 10 disznót tartott. A szegedi mukátaa három évi elszámolása egyúttal arra is felhívja a figyelmünket, hogy adatait a szandzsák-összeírások vonatkozó adataival csak óvatosan hasonlítsuk össze, mert ez utóbbiakba az előírások szerint három év termésátlagát jegyezték 15 Már a mukátaa elszámolás elején (ld. a kötet első lapján) utaltak „szűkösség és az ínség csapásá"ra, amit más források is megerősítenek: „1585-ben szárazság miatt éhínség Magyarországon." (RÉTHLY ANTAL: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig. Bp. 1962. 98.) 1585. augusztus 4-én Ernő főherceg értesítette Dunántúl főkapitányát Dobó Ferencet,hogy „mivel rossz termés volt az idén s előre láthatólag a gabona drága lesz, a gabonakivitel eltiltatott, különösen a török hódoltság területére, ahová nyerészkedés végett sok gabonát szoktak kivinni". Ez mindössze tíz soros közlemény a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében IV. (1897) 372.
