Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
Wenzel Gusztáv, 12 a pozsonyi városi jogról pedig Király János, 13 aki nemcsak a pozsonyi jogkönyvre támaszkodott, hanem a középkori városi jegyzőkönyvre és a fennmaradt iratokra. Nem elégedett meg a közjog tárgyalásával, hanem részletes elemzés alá vette a magánjog egyes részeit. Munkája egyedülálló a városjog területéről. A mezővárosi történetírásban szintén új szakasz kezdődött a 19. század második felében. Előbb Hornyik János készítette el Kecskemét történetét, majd Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhelyét, Debrecenét pedig Szűcs István. 14 Közülük is kiemelkedik Szeremlei Sámuel — akinek munkásságát R. Várkonyi Ágnes dolgozta fel 15 — öt kötetes monográfiájával, amelyben híven követte, és meg is valósította a Tagányi által kitűzött célokat. Szeremlei azon túl, hogy régészeti ásatásokat végeztetett, és számba vette a Vásárhely környékén elpusztult településeket, széles körű feltárást végzett és irányított az ország számos levéltárának anyagában, családtörténeti kutatásainak keretében részletesen foglalkozott a vásárhelyi népéíettel, a demográfiai mozgásokkal, a város történetét pedig az országos történésekbe ágyazva mutatta be. Olyan kérdéseket vetett fel, amelyek máig foglalkoztatják a történészeket. Szeremlei, bár követője kevés akadt, a mezővárosi történetírást kiemelte a provincializmusból, példát adott, amelyet kevesen követtek. Szeremlei — amint R. Várkonyi kifejti — munkásságával mintegy hidat képezett a mezővárosi történetírás két nagy hulláma, a reformkorban induló és a két világháború között kibontakozó között. A reformkori mezővárosi történetírás reprezentánsai közül a református egyháztörténet keretei között eklézsia és egyúttal várostörténetet író Kis Bálintot Szentest érintő munkásságával és a makói Szirbik Miklóst emeljük ki, 16 a két világháború közötti időszakból pedig Féja Géza és Erdei Ferenc írásait. 17 Az első, a várostörténettel behatóan foglalkozó kutató, Szalay József a városok 13. századi történetét tette vizsgálatai tárgyává. Hóman Bálint pedig az Árpád-kori városfejlődést dolgozta fel. 18 A magyarországi középkori városfejlődést pedig a korszak végén, 1913-ban Szende Pál foglalta össze rendkívül tömör, széles külföldi, főként német szakirodalomra támaszkodó, áttekintő és néhány új szempontot nyújtó tanulmányában. 19 A szerző az eddigi magyar szakirodalom fontosabbjaira is támaszkodva dolgozott. A társadalmi és családi életről szóló részeknél nemcsak tanulmányokra, hanem forrásokra is, főképp kiadottakra támaszkodott. Még a 19-20. század fordulóján indult Kováts Ferenc pályája, amely átnyúlt a két világháború közötti időszakra, jóllehet a pozsonyi egyetemi katedráját feladva és Budapestre kerülve már kevésbé foglalkozott várostörténeti kérdésekkel, ezáltal a hazai várostörténeti kutatás nagy kárára nem teremtett iskolát. Kováts Ferenc munkásságát 12 WENZEL 1877. WENZEL 1880. 13 KIRÁLY 1894. 14 HORNYIK I-IV. SZEREMLEI I-V. SZŰCS I. I-III. 15 R. VÁRKONYI 1974. 915-930. 16 Kis 1992. A kötetbe foglalva: I. A szentesi reformáta ekklésia históriája 1700-1800. II. A szentesi reformáta ekklésia állapotja, nevezetesebb tagjainak élete, emlékezetet érdemlő dolgaik, változásaik. SZIRBIK 1926. 17 FÉJA GÉZA é. n. ERDEI 1939. 18 SZALAY 1878. SZALAY 1880. 533-557. HÓMAN 1908. 19 SZENDE P. 1913.
