Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Makó, amelynek elődje nevét 1299 táján váltotta (Felvelnuk que modemo vocabulo Makofalua vocaretur) ugyancsak magába olvasztotta a körülötte állt településeket: Kisfalud 1247 és 1360, Szentlászló 1256 és 1329, Szentmargita 1256 és 1360, Vásárhelymakó 1337 és 1360 között, Malomszög 1256-ban, Vafalaka 1274-ben, Bulcsháza 1360-ban szerepelt a források leírásában, a későbbiekben nem került nevük lejegyzésre, Makóba olvadtak. Makó közvetlen faluszomszédai közül a középkor során csak Szentlőrinc tartotta meg mindvégig önállóságát.

10 A települések, a városok lakott területe természetesen jóval kisebb volt határuknál. Szeged határát a 14. században például keleten a Tisza, dél-nyugaton Balak falu, nyugaton Dorozsma és talán Bánfalva, északon pedig Asszonyfalva és Tápé területe határolta." A városok határa a szomszédos területek vétele és adományozások útján növekedett. A főfolyók mellett elterülő városok közül Csongrádról azon túl, hogy a Tisza mellett feküdt, és azon kívül, hogy az 1548. évi török adóösszeírásban három utcájának (Nagy-, Halász-, Közép-) adózóit örökítették meg, semmi közelebbi adatunk nincs. Az oklevelekből és defterekből Aradról annyi az ismeretünk, hogy a Maros közelében állt, és a Maros menti út korszakunkban a Középutcán ment végig a városon belül.

12 Makó, bár közel feküdt a Maroshoz, mégis inkább az oda torkolló Fok nevű ér mellé települt, a Maros közelében falutársa, Szentlőrinc terült el.

13 Gyula korszakunkban kétparti város volt. A Fehér-Körös jobb partján, állt a vár és a település fő része, a balparton pedig egy előváros, azaz Vorstadt, amelyről adataink nincsenek. Emellett a város területét a bonyolult mellékvíz-rendszer mint domborzati tényező ugyancsak befolyásolta.

14 Hódmezővásárhely középkori elődje, Ilódvásárhcly azon települések közé tartozik, amelyek a főfolyótól — esetében a Tiszától — távolabb, de vele állandó kapcsolatban lévő vizek mellett feküdt. A település középkori történetéről kevés adat maradt ránk, azokból azonban kiderül, hogy az 1231-ben felbukkant Hód és az 1266-ban először oklevélbe került Vásárhely a Hód-tó és a Kis-tó partjára települt.

15 (4-5. kép) Az 1446-ban feltűnt Tarján ugyancsak a Hód-tó partján állt.

16 Pontosabban elhelyezve Tarján a Hód-tó északi partján terült el, Vásárhelyt a Hód-tó és a Kis-tó ugyancsak északi partján lokalizálhatjuk. Területe elnyúlt a Kistó-ér és a Tompa-ér által határolt részekig, ezért szinte mindenfelől természetes vizesárok határolta. Hód falu pedig a két tó (Hód- és Kis-tó) délkeleti, déli partján terült el. Az Árpád-kori települések később a körülöttük lévő, a vízivilágból kiemelkedő hátságokra terjedtek ki. Hód, Vásárhely és Tarján pedig a Hód-tó magas partja mellett nőtt össze egy településsé a 15. században. 10 MAKÓ története 1993. 164., 173. " Vö. SZEGED története 1. 295-316. 12 VASS 1979/a. 63-65. ORTHMAYER-SZENTKLÁRAY 1872. 183. 13 MAKÓ története 1993. 163-170. 14 DUSNOKJ-DRASKOVICH 2000. 15 KTM LEX. 1996. 134-135. 16 Uo. 295.