Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

GONDOLATOK A KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATRÓL Az ipari társadalmak kialakulása előtt a domborzat valamint a folyó- és állóvizek, tehát a természetföldrajzi körülmények döntő hatást gyakoroltak a települések és a településhálózat kialakulására. Az Alföldön hatásukra már a neolit kortól kezdve, lásd a teli települések példáját,

1 a folyók és állóvizek mellett telepedtek meg a tájra érkező népek, itt alakították ki állandó lakhelyeiket. A vizektől távolabbi vidékeken pedig ritkább településszerkezet alakult ki, amelynek nagy részét az ideiglenesség jellemezte. A folyók és a velük kapcsolatban lévő állóvizek mellett sűrű láncszemű településhálózat, azoktól távolabb pedig jobbára ideiglenes, az állattartás igényei szerint alakuló szállások képe fogadta az Alföldre érkező utast a neolit kortól a 19. századig. A történelmi események viharai és az itt élt népek gazdasági és civilizációs színvonala a településhálózat sűrűségét és az egyes települések képét messzemenőkig befolyásolták. A török megjelenése előtt például a középkori Csanád megye Marostól északra fekvő részén 131 település létezett, az 1700-as évek elején pedig mindössze hat (Battonya, Földeák, Makó, Nagylak, Sajtény és Tornya).

2 Nem volt más a helyzet az Alföld más területein sem, amelyet a hadak jártak. Gyula és Hódmezővásárhely között sem volt állandó település a 17. század végén.

3 Az alábbiakban azt tekintjük át, miként alakult a településhálózat képe a 14-16. században. Mielőtt azonban bemutatására sort kerítünk, tekintsünk vissza a korábbi évszázadokra. Mivel a honfoglalás idején az Alföldön a száraz klíma miatt gyér számú lakosság élt, a hozzájuk képest nagy számú magyarság településformái határozták meg a táj arculatát. A téli és nyári szállást tekinthetjük ezen időszak alapformájának. Az előbbiből alakultak ki a későbbi állandó települések, és számolni kell igazgatási központok meglétével. Az Alföldön a már korábbi időkben épült földvárakat használhatták központként a honfoglalás utáni első évszázadokban.

4 A települések számának szaporodását idézte elő a 11-12. században a nemzetségek által addig közösen birtokolt föld felosztásának a megindulását követően az egyes nemzetség illetve családtagok szétköltözése. Külön lakóhelyet választottak maguknak, ahol szolgáikkal művelték földjüket. E feudális szolga-telepek, prédiumok egy részéből később falu lett, másik részük a falupusztásodás valamelyik okának közrejátszása folytán pusztává vált, lakói elhagyták.

5 A családtagok szétköltözésének és új lakóhelyek alapításának az emlékét számos oklevél mellett vidékünkre nézve II. András ki' SZEGED története 1. 47-218. Passim. HMV története I. 114-256. Passim. 2 BLAZOVICH-KRISTÓ 1993. 51. 3 Uo. 48. 4 SZABÓI. 1971. 7-13., 28-35. MAKSAY 1971. 25-50. 5 SZABÓ I. 1971. 42-50. MAKSAY 1971. 47-50. MAKKAI 1957. 470.