Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

amely a Zündt Mátyás féle 1566-os metszeten is látható, igaz, három kerékkel —• és a Fokon lévő kétkerekűből, ugyanis a szombat estitől a vasárnap esti harangszóig terjedő időből származó jövedelmük a plébániát illette. Dobozon a Fekete-Körösön és a Fok nevű folyóvízen egy-egy háromkerekű malmot bírt a plébánia. A két malom fenntartá­sára és a malomcsatorna gondozására a dobozi, szannai, györkei, szentbenedeki (Gyula környéki települések) valamint két gyulai utca: Krakó és Újfalu lakosait a plébános jobbágyaival együtt kötelezte az őrgróf. Akik a csatorna tisztítását és a gátak karban­tartását elmulasztanák, azokat 10 dénár bírsággal sújtotta. A Gyulán és Pélen (a Gyula­varsánd és Ottlaka között lévő Nagypél elődje) szedett vámok tizede ugyancsak gyara­pította a plébánia bevételét. A szép jövedelemből a plébánosnak gondoskodnia kellett a kezelésében lévő városi fürdő karbantartásáról és a plébánia vezetése alatt álló városi iskola épületének építéséről és javításáról. Az egyik malom üzemeltetése is a feladatai közé tartozott. 32 Mindezeken túl a káplánjainak ellátásáról kellett gondoskodnia. Meg­takarított pénze így is maradt, amit az mutat, hogy 1458. december 13-án István gyulai plébános 20 forintért telket vásárolt Gyulán Vitus aradi kanonoktól, aki talán egyik plé­bános elődjeként bírt telket a városban. 33 Bár a gyulai plébános jövedelme versengett a civitasok plébánosainak javadalma­zásával, amellett, hogy a város közösségének első tisztviselőjeként működött, elsősor­ban az uradalom mindenkori birtokosának, a várúrnak a magántisztviselője volt. Eljárt annak ügyeiben, amint ezt tette 1445-ben a már említett „tiszteletre méltó férfi", Imre gyulai plébános, amikor az aradi, csanádi és váradi káptalan előtt Pethki Lászlóval együtt tiltakoztak Maróthi László és fiai nevében amiatt, hogy László nővére, Anna bi­zonyos birtokaikat elfoglalta. Miután Gál Ispán várnagy számadásait átvizsgálva Bran­denburgi György őrgróf sikkasztás miatt kártérítési pert indított elcsapott tisztviselője ellen, az ügyben az aradi és csanádi káptalanoknál 1520-ban Vinográdi Máté gyulai plébános képviselte urát. 34 A magántisztviselői szerepre máshonnan is hozhatunk pél­dát. Cegléden például 1416-ban János pap egy személyben plébános és a birtokos óbu­dai klarissza apácák tiszttartója. Ugyanő az apácák Szond mezővárosában működött tiszttartójaként szerepelt. 1459-ben Cegléden a város jövedelmeit bizonyára már egy másik János nevű plébános kezelte, akit az esztergomi érsek arra kötelezett, hogy az apácák bevételeivel számoljon el. 35 A két adat alapján úgy tűnik: Cegléden hosszú tá­von a plébános tisztségéhez kötötték az officiális munkakörét, ami természetesen sze­mélyes javadalmazásának növekedésével járt. A plébánosnak mint magántisztviselőnek a jogait és a mozgásterét ura határozta meg. Az említett Mátyás plébános a privilégium fori birtokában közelebbről nem meg­határozott ügyben úrnőjét, Frangepán Beatrixot Thurzó Zsigmond váradi püspök elé idézte a főpap 1508. szeptember 15-én kelt oklevele szerint. 36 Ugyanennek a Mátyás plébánosnak Brandenburgi György már megtiltotta, hogy a városlakó jobbágyok és a várbeli tisztségviselők ellen előforduló pereit más bíró elé vigye, azokat csak az úri­32 BLAZOVICH-ÉRSZEGI-TURBULY 1998. 406. 33 GYO 16. 28. sz. 34 GYO 14. 23. sz. 80. 105. sz. Megjegyzés. 35 VASS 1982. 86. 36 GYO 47. 74. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents