Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

a falu egyedüli írástudója, ami a közösségnek és papjának erős összetartozás érzését és érdekazonosságát mutatja. A plébános nemcsak a városokban, hanem a falvakban illetve a két településtípus között elhelyezkedő úgynevezett possessio-oppidumokban is a lakosság rendelkezésére állt, ha írásbeli munkát kellett végeznie, tehát a település, falu vagy oppidum lelkipásztora és hivatalnoka volt egy személyben. A Szentes melletti Donáttornya bírójának és esküdtjeinek tollát is a plébános vezethette, amikor 1465-ben jelentést tettek arról, hogy Varjasi Jánosnak, Szilágyi Erzsébet officiálisának a Csanád megyei Varjasteleken lakó jobbágyait a Jaksicsok kifosztották.

20 Az alföldi városok és mezővárosok plébániáiról számos adat maradt fenn, de keveset tudunk azok patronátusi jogának alakulásáról illetve a plébánosválasztásról. Debrecenben, ahol a Szent András plébániatemplom mellett, amelynek a kegyura a váradi püspök volt, még két, a város területébe olvadt település, Szentlászló és Boldogasszonyfalva hasonnevű plébániái álltak,

21 mindössze egy adat maradt fenn a pap választás mikéntjéről. Jóllehet a Szent András plébánia kegyurai a Debreceni család tagjai voltak, az új templomot 1297 és 1317 között Imre váradi püspök építtette fel,

22 amiből következően a kegyuraságát is elnyerhette, vagy legalábbis részesült abból. A papválasztás jogát azonban idővel megszerezték a debreceni polgárok, ugyanis 1502-ben Ambrus papot választották meg plébánosnak, ám ő a város akkori birtokosának is beleegyezését kérte, ami miatt a polgárok feldühödve a váradi káptalan előtt tiltakoztak.

23 Szeged és Debrecen példája azt mutatja, hogy a nagy alföldi városok polgárai megszerezték maguknak a papválasztás jogát. Sajnos Temesvárról ez ügyben csak annyi ismeretes, hogy domonkos (első említése (1192) és egy ismeretlen rendű kolostor mellett (első említése (1405), amelybe később ferenceseket telepítettek, két plébániatemplom volt, egyikük a Szent György másikuk a Szent Eligius nevet viselte. Két ispotálya közül a Szentlélek nevű a városfalon belül állt, és a város polgársága alapította, a másik, a 10 ezer katona elnevezésű a városon kívül helyezkedett el, fundatoraként Ozorai Pipo özvegyét említik a források. A plébániák és ispotályok valamint a monostorok számából következően Temesvár lakosságának száma Szegedével vetekedett.

24 További kutatások szükségeltetnek a püspöki városok plébánosainak választását illetően. Váradnak Váradolaszival együtt a pápai tizedjegyzékek készítése idején már öt plébániája: Szentkereszt, Szentlélek, Szentjakab és Szentmárton továbbá Szentegyed volt, amelyek mellett még hármat: Szentmihály, Mindszent és Szent Anna létesítettek a középkorban.

25 A nyolc plébániáról és papjaikról számos adat maradt fenn, de a szakirodalom nem emlékezik meg a papválasztások körülményeiről. A plébániák kegyuraságát a káptalan és a püspök tartotta, de hogy leadtak-e belőle valamiféle jogot a polgároknak, azaz jobbágyaiknak, nem ismeretes. Hasonlóan keveset tudunk Csanád és Kalocsa plébániáiról.

26 Dl. 16 153. ÁMF I. 605-611. BUNYITAY 1883-1884. III. 217. DEBRECEN története 1. 142. PETROVICS 1994. 86-87. PETROVICS 1997. 238. PETROVICS 1999. 531-532. BUNYITAY 1883-1884. III. 121-131. ÁMF I. 648., 686-688. ÁMF I. 851.