Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

fel alkotó módon a magyar középkori város- és egyháztörténetben,

5 több módját ismertette. Mindenekelőtt egy városi közösség által alapított és épített új plébániatemplom révén, továbbá a kegyúrral folytatott egyezkedés során a jog bérletének elnyerésével vagy megvásárlásával, ispotálytemplom alapításával valamint uzurpációval, azaz erőszakkal.

6 A magyarországi gyakorlatban akadt nem egy példa arra is, hogy a földesúr megegyezéses alapon a hívekkel közösen gyakorolta a jogot.

7 A fentiek egynémelyikére látunk majd példát az alföldi gyakorlatban, de akad több olyan is, amely során a jogbirtokostól a patronátust vagy subpatronátust nem tudták elnyerni egyes városok lakói. A plébánosválasztás mint a sarkalatos városi szabadságjogok egyike és a plébános szentszéki jogai mellett a tizedszedés joga a harmadik fontos kiváltság a város és plébánosa számára, amelyekkel élhetett. A három természetesen nem függött össze, ám egyik vagy másik elmaradása jelezte a teljes városi szabadság korlátait.

8 Kevésbé függött a város gazdasági erejétől és tekintélyétől, inkább a mindenkori birtokos szemléletmódjától. Az Alföld két királyi szabad városa közül Pestnek a plébános választási joga szerepel az 1244-ben kiadott kiváltságlevelében, Szeged város szabad plébános választási jogának megszerzése azonban a múlt homályába vész. Csak 1458-ból értesülünk arról, hogy rendelkeznek vele, ugyanis Mátyás király ekkor megerősítette a papválasztási jogukat a Szent Demeter és Szent György plébániákban továbbá a Szent Péter és Szent Erzsébet ispotályokban.

9 A plébános- illetve papválasztási jogot a szakirodalom alapján

10 nem teljes kegyúri jognak, csak subpatronátusnak tekinthetjük, és feltehetően a szegedi polgárok a hospesjogokkal együtt kapták meg a királytól az 1240-es években.

11 Ha pontos adatot nem is találtunk a jog elnyerésére, a Szent Demeter plébániára és a plébános jogállására vonatkozóan teszünk néhány észrevételt. A templomot feltehetően a király alapította még a 11. században, és így mint királyi kápolna, amelyet társaihoz hasonlóan a 12-13. század fordulóján alakítottak át plébániává, az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott. Az esztergomi és kalocsai érsekség között a 12. század második felében és a 13. század első harmadában tartó nyílt ellenségeskedés idején a kalocsai érsek elérte, hogy a saját és suffraganeus püspökségei területén lévő királyi kápolnákat illetve plébániákat a saját jurisdictio-ja alá vonja.

12 így kerülhetett a Szent Demeter plébánia az esztergomi érsek joghatósága alól a kalocsai érsekségbe, és azt a középkor során már nem is tudta visszaszerezni, ugyanis az 1522-es tizedjegyzékben Szeged az utóbbi érsekség részeként szerepel.

13 Mindenesetre korszakunkra a pap választás joga régi hagyománynak számított — amit Lukács zágrábi püspök is említ abban az oklevelében, amely szerint kápolnát épít5 KUBINYI 1999/a. 269. 6 KURZE 1966. 324-450. 7 KUBINYI 1999/a. 279. 8 KUBINYI 1999. 293. 9 REG. ARP. 781. sz. REIZNER IV. 54-55. Magyar fordítása: CSMÉ I. 79. 10 KUBINYI 1999. 288-290. 11 A szegedi hospesek kiváltságainak katalógusát nem hagyományozta ránk oklevél, hogy rendelkeztek ilyennel, arra 1247-ből származó oklevelükből lehet következtetni. KRISTÓ 1998. 29-33. 12 JANKOVICH M. 1959. 74-84. KOSZTA 1991. 73-82. 13 BÁLINT S. 1963. 3-25.