Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

1568. június 3-án tűzvész idején egy tolvaj Szíjgyártó János házából jószágokat lopott el. Miután elfogták, a törvény szerint felakasztották.

114 Allatok eltulajdonításával kapcsolatos jogvitáknak se szeri se száma a jegyzőkönyvekben. A nagy összegeket érő, legelőn tartózkodó szarvasmarhákat és lovakat sok veszély közepette tartották. A jogviták érdekessége az, hogy többnyire ismeretes az a fél, aki a kárt okozta. Eme adatok a korabeli élet számos területéről nyújtanak hasznos információkat. Az állattartás sok bajjal járt, de a dokumentumokból kiderül: ha nem külső ellenség csapott le a legelőkön tartózkodó jószágra, a város lakói oly erős közösséget alkottak, hogy az esetek nagy többségére fény derült. A jegyzőkönyv büntetőjogi tételeit átnézve megállapíthatjuk, hogy a középkori igen kemény, és ma már hátborzongatónak tűnő ítélet- és büntető formák mellett a büntető ügyekben a tanács józan mértéktartása érvényesült. Az első alkalommal például a megtévedtek enyhébb ítéletet kaptak, szigorúbban büntették a visszaesőket. Alkalmanként pedig nem riadtak vissza a példa statuálásától sem a közrend és erkölcs védelmében. Debrecen és az alföldi városok büntetőjoga az ország más városaiban használatos formákhoz hasonlított, a régió e tekintetben sem képezett sajátos területet. A nyugati keresztény Európának a középkori jogrendszere a kánon jog által közvetített római jog és a Karoling dinasztia által közvetített germán jog elemeiből alakult ki, amelyhez a földrész más népei, szlávok, magyarok és mások is hozzá tették saját változataikat.

115 Ilyen módon alakult ki a középkori jogi szemlélet, amely mintegy a kor szellemiségeként nyilvánult meg a jogi gondolkodásban, és következett a földrészen fennálló hasonló gazdasági és társadalmi állapotokból. Mivel a helyi gyakorlat befolyásolta, egyúttal egyedivé is tette az egyes területeken használt jogot, kialakult a szokásjog, amely sokáig csak szóban élt, később jegyezték le normáit a jogkönyvekbe. A szokásjog mindig megelőzte erejében az írott jogot, a közös jogot vagy királyi jogot, amely tudósi teljesítmény eredménye volt. A fentiek jellemzőek a peres eljárás formáira is, akár nemesi, akár városi jogról beszélünk, sőt éppen a „kor szelleme" miatt lehet számos hasonlóság a nemesi- és városi peres eljárás között. A magyarországi nemesi és városi joggyakorlatban lévő hasonlóságokra hívta fel a figyelmet immáron közel 40 évvel ezelőtt Kubinyi András is, aki Buda város és a királyi, valamint káptalani oklevelek szerkezeti és formulás részei között ismert fel közös vonásokat. A korabeli okleveles gyakorlat alapján észrevette, hogy az evictio-t, a szavatosságot, amely a középkori magyar magánjog sarkalatos tétele lett, mindkét jogban alkalmazták.

116 A hasonlóság, az egy gyökerűség megmutatkozott számunkra az idézéstől az ítéletfajtákig a per alkatelemeiben azzal a kiegészítéssel, hogy a városi perekben az eljárás egyes elemeit az egyszerűbb formák jellemezték. Éppen a szokásjog szelleméből következően különbségeket fedezhettünk fel az egyes városok bíróságainak törvénykezési gyakorlatában, amelyet a 16. század közepétől megjelent új hatalom, a török sem DVMJ 1568-1569. 247/1. sz. CAENEGEM 1965. 692-694. KUBINYI 1961. 643-645.