Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Az ítélet- és bünetésfajták A bizonyítási eljárás befejezése után a bíróság visszavonulva hozta meg az ítéletet, amelyet azután hirdettek ki. A nagyobb alföldi városokban, Debrecenben, Szegeden és Gyulán, ahonnan példáinkat hoztuk, az ítéletek nemei közül mindegyiket alkalmazták a gyakorlatban a hűtlenségi ítéleten kívül, amely elsősorban a nemesekre vonatkozott. A magánjogi perekben a fő vesztési ítélet (sententia capitalis) — amely a mi korszakunkra fej- és jószágvesztésre (amissio bonorum) módosult, tehát lehetett egyezkedni arról, hogy a fej vesztést a javak elvesztésével megváltsák — vagy fej- vagy jószágvesztést jelentett. Corvin Jánosnak a gyulaiak számára 1496-ban kiadott privilégiumában esett szó róla, mégpedig olyan formában, hogy ha valakit ilyen büntetésben marasztalnak el, az ügy további lépéseit Corvin fenntartotta magának.

83 Egyébként 1529-ben Sadobrics Péter várnagy Filléres László gyulai polgárt valóban fej- és jószágvesztésre akarta ítélni, amelyet azonban pénzbüntetésre enyhített, mert nem akarta a városban az egyébként is fennálló feszültséget tovább fokozni.

84 A debreceni magisztrátus jegyzőkönyvében a fej- és jószágvesztésre nem találtunk példát, de a fej váltságra (sententia emendae capitis) igen. 1572-ben Deák Ambrusnak Konc Pál számára meg kellett volna fizetnie a bíróság ítélete szerint a fej váltságát: 40 forintot, mivel nem tudta bizonyítani az alperes házasságtörését, azonban Ambrus és fogott bírák kérésére ezt Konc Pál elengedte neki, csak a bíró részét kellett megfizetnie és a felperest kiengesztelnie.

85 A becstelenséggel (sententia infamiae) sújtandó ügyekre (gyámság hűtlen kezelése, vértagadás és hamis eskü) nem találtunk esetet az átnézett anyagunkban, de az ebbe a körbe tartozó patvarkodás (calumnia), azaz perbeli csalárdság ítéletével nem egy esetben találkozhatunk a jegyzőkönyvi bejegyzésekben. Csak 1554-ben négy ügyet találtunk a debreceni jegyzőkönyvben,

86 jóllehet ebből három alkalommal Pongor Gáspárt marasztalták el Deák Márton feleségével szemben azért, mert idő előtt kezdte újra a pert. Pongort mint perlekedőt kilenc márkával sújtotta a bíró. Ezután ő a szenátushoz fellebbezett, de az megerősítette az ítéletet, ahol végül kétszeres büntetetéssel zárták le ügyét.

87 Jakocs János feleségét, Piroskát ugyancsak kilenc márkában marasztalták el, mert Érsek Erzsébet javait idő előtt méltatlanul tiltotta le.

88 A nyelvváltság (emenda linquae) ítélete ugyancsak az infámiával volt összefüggésben, ugyanis a becstelenítés, és a becsületsértés eseteire, pl. jogtalan, hamis panasz, jó hírű és tisztes állapotú ember ellen ocsmány és becsmérlő szavak használata, stb. hozták meg. Elnevezése onnan ered, hogy az ősidőkben az eme ítélettel sújtottak nyelvét kivágták. Debrecenben az általunk vizsgált korszakban végig jelen volt a nyelv váltság 83 GYO 1938. 32. 84 BÁCSKAI 1991. 49. 85 DVMJ 1572 238/4. 86 HAJNIK 1899. 395. DVMJ 1552-1554. 492/5., 494/2., 501/8., 501/9., 509/9. 87 DVMJ 1552-1554. 509/9. sz. 88 DVMJ 1552-1554. 501/8-501/9. sz.