Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
és Máté prédikátor hozta meg mások mellett a döntést. 54 1568. szeptember 9-én pedig Tasi János és Anna asszony, Juhos Ferenc özvegye között fennforgó ügyben a nagyhírű és tekintélyű Méliusz Juhász Péter prédikátor Posztómetsző Andrással, Torkos Jánossal és másokkal döntött. Nem véletlen, hogy a fogott bírák között két Deák (Literátus) előnevű férfi is szerepel. Méliusz 1570-ben nemcsak résztvett a döntéshozók között, hanem elnökölt. 55 A fogott bíráknak minden tárgyú ügyben, még gyilkosságban is jogukban állott az ítélet meghozatala, ha felkérték őket. Hentes Márton és Eres Pál felperesek Nagy Tamás alperessel szemben Hentes Lőrinc megölése miatti perükben az ítéletet fogott bírákra bízták, és az egyezség meg is született. 56 A fogott bírák ítéleteikről bizonyára jelentést tartoztak tenni a városi tanácsnak, mert csak így kerülhettek be az ügyek a városi magisztrátus jegyzőkönyvébe. A választott bíróság ítélete a feleket szerződésük értelmében kötelezte. Aki vonakodott azt elfogadni, visszalépett, vagy újra indította a pert, hátrányt szenvedett, illetve pénzbírsággal sújtották. A kötelezettségeket szavatossági záradékokba foglalták. Torkos Jánosnak nővérével folytatott, említett perében például kikötötték, hogy egyik fél se próbálja meg a megállapított feltételeket áthágni, valamint a közöttük folyó pereket újra indítani, mert ha ezt teszi, a másik fél számára ezer forintot kell letennie. 57 A peres tárgy vagy tárgyak értékétől függően a bírságok különböző nagyságú összegeket tettek ki. 58 A peres eljárás, mint említettük, szóban folyt le. A tárgyalás menetére nemcsak Debrecenből, Gyuláról is maradtak fenn dokumentumok, mégpedig a gyulai tanácsnak a birtokos úrhoz, Brandenburgi Györgyhöz írt jelentő levelei, amelyekben beszámolnak az egyes perek lefolyásáról. A tanács 1518. július 10-én jelentett az őrgrófnak nemes Gyulai Pál fia István deák, Báthori István jegyzője örökösödési ügyéről, amellyel a felperes már korábban írásban Brandenburgihoz fordult, aki a gyulai tanácshoz utasította. A továbbiakban az ügy lefolyását a gyulai tanács jelentő leveléből ismertetjük. „Mi tehát legjelesebb Úr gondoskodtunk arról, hogy uraságtok megbízásának eleget tegyünk, így tehát egy meghatározott napon legkegyelmesebb uraságtok házában összegyűltünk, és néhány külső, derék és alkalmas embert ültettünk a bírói székre, majd megkérdeztük a nevezett István deákot, hogy kik azok az emberek, akikkel peres ügye van. [Ezeket] ő maga megmutatta nekünk. Mi őket, nevezetesen Kántor Mihályt és Szűcs Lászlót Gyuláról színünk elé idéztettük, mire István deák velük szemben ezt felelte, és így szólt: — Azt mondom, hogy ezek maguk voltak apám végrehajtói, s náluk van apám vagyona. Ezt hallván Kántor Mihály István deákkal szemben ezt felelte: — Nem voltam apád [végrendeleti] végrehajtója, ám apád vagyonát, ami nálam volt, megkeresett pénzen vásároltam, és az árát megfizettem, amit bizonyítani is tudok. 54 DVMJ 1567-1568. 193/1. sz. 55 DVMJ 1567-1568. 268/4. 1570. 64/2. sz. 56 DVMJ 1572. 266/1. sz. 57 DVMJ 1567-1568. 193/1. sz. 58 DVMJ 1556-1557. 672/8. 1567-1568. 215/1. 1568-1569. 268/4. 1572. 266/1. 1573. 12/3.
