Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
het elvárni a korabeli literátus személyektől, akik okleveleket fogalmaztak, ugyanis a középkori ember ritkán tett következetesen efféle „finom" megkülönböztetéseket. Bár Kulcsár Péter vél felfedezni különbséget a két szó magyarhoni használata között, amikor a plathea-nak a magyar használatában piac, placc jelentést tulajdonít. 50 Az utcák nevei jelenlegi adatállományunk szerint a 15. század közepe táján kezdenek felbukkanni az okleveles gyakorlatban. Bizonyára korábban is léteztek, csak nevük rögzítését még nem tartották szükségesnek. Mindenesetre nem lehet véletlen az utcanevek felbukkanása éppen ezen időben, amikor az alföldi városok fejlődésüknek nagy reneszánszát élték összefüggésben „dömpingárujuk", a szarvasmarha iránt megjelenő piaci igények rendkívüli felerősödésével. A tizedek feltűnése a forrásokban a következő, a 16. évszázadra jellemző. Megszervezésüket a városok lakosságának a növekedése és az egyre szaporodó igazgatási feladat ellátása tette szükségessé. A magyar szakirodalom a két világháború közötti időben jutott el az alsóbb szintű városi igazgatási egységek vizsgálatáig. A Trianon okozta szellemi és lelki megrázkódtatás még e témában is éreztette hatását. A szerzők az utcákra mint városrészekre úgy tekintettek, mint az önálló magyar városfejlődés sajátosságára, szemben a német lakosságú városokkal, ahol a városnegyedek jelentek meg. A tizedeket pedig az ősi magyar hadszervezet hagyományának tartották néhány kivételtől eltekintve. Úgy gondoljuk, eme következtetések valósága messze áll a várostörténettől. Nem látunk semmiféle összefüggést a városokon belüli területi tagolódás és az egyes etnikumok erre vonatkozó szemlélete között. Éppen az utcákra nézve találtunk adatot Edith Ennennek A középkori európai város című kötetében, ahol leírja, hogy a Hansa városokkal szoros kereskedelmi kapcsolatot tartó Novgorodban a legkisebb igazgatási egység az utca volt, amelynek az élén az Oldermann illetve starosta állt. Az utca saját népgyűléssel és templommal rendelkezett, az utcagyűlés választotta a papot és a diakónust. Az utcákat szotnyákba, azaz századokba tömörítették, és két szotnya képezett egy ötödöt, azaz városnegyedet, amelyhez a városhoz tartozó vidék megfelelő részét is besorolták. A városigazgatás összefüggött a város katonai szervezetével, mert tíz szotnya tett ki egy ezredet, amelynek az élén az ezredes állt, akit a korabeli német források hercegnek neveztek. 51 Tehát, ha más formában is, de az utcaszervezet Novgorodban ugyancsak fontos szerepet játszott a városigazgatásban. Az utcákat a városok életében önálló jogi személyekként kezelték. Az utca képviselője az utcabíró vagy utcakapitány volt. Az alábbiakban debreceni adatok alapján mutatjuk be az utcák és kapitányaik feladat- és jogkörét. Az eddigiekből már kiderült számunkra az utcaszervezet egyik legfontosabb szerepköre. Az utca, más városokban a városnegyed az adók begyűjtésének terepe volt. Ezen túlmenően, mivel az utca gazdasági egységet is jelentett, saját célra ugyancsak szedett adót. 1553. március 30-án ugyanis a Szent Mihály utcabeli bíróság előtt Tót Mátyás tiltakozott amiatt, hogy az elöljárójuk (caput) nem akart megesküdni az összegyűjtött pénz miatt, amelyet az utca végzése szerint helyesen vetett ki, és senkinek sem engedett el, és a pénzmennyiség KULCSÁR 1984. 11. ENNEN 1987. 168.
