Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

később igazgatási egységgé vált. Mivel Milleker a katonai szervezet figyelembevételével telepített községek belső tagolódásának bemutatását egybe kapcsolta a városok, pl. Kecskemét és Eger tizedeivel, illetve fertályaival, egyrészt máig ki nem bogozott keveredést teremtett a katona-telepek és a városok alsóbb szintű szervezeti egységei között, másrészt nem tett kísérletet a kronológiai vizsgálatra. Hosszú ideig kellett várni, amíg Bárth János 1996-ban vitatni kezdte a honfoglalás- és Árpád-kori katonai szervezet és a városok belső szervezeti tagolódása közötti összefüggés gondolatát. Az összefűző szálak további felfejtésére hívja fel a figyelmet hivatkozva más érvek mellett Maksay Ferencnek és Szabó Istvánnak, a két jeles település-történésznek a munkásságára, akik nem említik a tized jelenlétét az általuk átnézett középkori forrásanyagban.

11 Bizonyára Milleker professzori tekintélye miatt az egész elképzeléssel szemben nem fejti ki ellenvéleményét, ám Debrecen tizedeivel kapcsolatosan Zoltai Lajos Debreceni utcakapitányok, tízesek és tízházgazdák című írásában

12 nem említi a város tizedei és az ősi hadszervezet közötti összefüggést. Fejtegetéséből kiderül: Debrecenben előbb az utcák jelentek meg később derékutca névvel igazgatási egységekként tűntek fel élükön az utcakapitánnyal, majd az utcákat kisebb alegységekre, tizedekre bontották, amelyeknek az élén a tizedesek, vagy tízházgazdák álltak. A tizedeket a szerző az utcákhoz hasonlóan régi keletű igazgatási egységeknek mondja, de létezésükre 1607. évinél korábbi adatot nem hoz fel. E tekintetben nem mond többet az 1984-ben napvilágot látott Debrecen monográfia első kötete sem.

13 Zoltai helytörténészként a debreceni közigazgatási felosztást korrekten sajátos helyi példaként említi, amint látni fogjuk, az alföldi városokban a középkorban élt igazgatási forma mintájaként tekinthetjük. A jogtörténész Csizmadia Andor gyorsan reagált Milleker és Zoltai tanulmányára. 1942-ben két cikket jelentetett meg a témakörből Tizedesek a régi Kolozsváron

14 valamint Tizedesek és fertálymesterek

15 címmel. Az előbbiben Kolozsvár alsóbb szintű igazgatási egységeinek és azok tisztségviselőinek a történetét mutatja be, és példák segítségével írja le illetőségi- és jogkörüket. Az invenciózus tanulmány kevéssé lett ismert, hiszen egyik fontos tételét, amely szerint a német lakosságú városok városnegyedeinek megfelelő a magyar városokban az utca elnevezés, a későbbi várostörténeti szakirodalom nem használta fel. A tanulmány hátrányára szolgál egyébként, hogy az említett városi igazgatási egységek sorsának alakulását nem szoros kronológiai sorrendben mutatja be. Az utóbbiban áttekinti az addigi szakirodalmat, majd pedig számos levéltárban végzett kutatás után széles tablót ad az egyes városok településrészi igazgatásának kialakulásáról, működéséről és az egyes tisztségviselők jogköréről. A szervezet elődjét ő is a régi magyar hadszervezetben keresi, és különbséget tesz a magyar és német lakosságú városok gyakorlata között. Az átmeneti esetekről is szót ejt. Máig érvényes módon írja le a tisztségviselők hatáskörét. Bár sok középkori adatot 11 BÁRTH 1996. 155-156. 12 ZOLTAI 1939. 101-113. 13 DEBRECEN története 1. 176-177. A vonatkozó részt Szendrey István készítette. 14 CSIZMADIA 1942. 15 CSIZMADIA 1942/a.