Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
vonatkozott. 71 A földesúri városban élő parasztpolgárok a földesúrral kötött alkufolyamatok során élvezték annak előnyét, hogy olyan községet (kommuna, Gemeinde) képezve álltak szemben az úrral, amelynek törvényesen választott vezetői képviselték érdekeiket. Eme, a királyi szabad városokhoz képest korlátozott, önkormányzati forma jelentette a legfőbb különbséget a mezőváros és a falu jogi helyzete között. Mivel a földesúri városok — mint említettük — gazdasági erejüket és jogi helyzetüket tekintve tarka képet mutattak, nézzük meg, hogy közülük az alföldiek a 14-16. században milyen jogokkal és kötelezettségekkel éltek. A földesúri városok lakói a valódi városokhoz hasonlóan igyekeztek privilégiumlevélben rögzíttetni kiváltságaikat urukkal. A számukra kiadott oklevélben a fent leírt jogokat fogalmazták meg, és részletesen kitértek a szolgáltatások, adók formájára. A kiváltságlevelet kijáró parasztpolgárok szeme előtt nyilvánvalóan a korábbi idők hospes-kiváltságokat leíró, illetve a városok számára a király által kiállított privilégiumlevelek mintája lebegett. Bácskai Vera figyelt fel arra a jelenségre, hogy a 15. századi kiváltságlevelek jellemzője, hogy a civitasok számára kiadott királyi oklevelekben a szabadságjogok katalógusa, addig a földesúri városokéban a szolgáltatások részletező leírása áll az első helyen, továbbá kevésbé részletező és kidolgozott a szabadságjogok leírása. A mezővárosi szabadságlevelekben hosszan beszélik el kiadásuk okát. Általában valamilyen természeti vagy történelmi katasztrófa, vagy a földesúr tisztségviselőinek túlkapásai következtében megfogyatkozott lakosság pótlásának az igénye kényszerítette ki a kegy gyakorlását. A földesúr kegynyilvánítása mögött ki nem mondottan minden esetben az addigi jövedelmének elvesztése feletti aggodalom, illetve nagyobb bevétel megszerzésének a reménye állt. Bácskai Vera azt is hangsúlyozza, hogy az adók és szolgáltatások terén nem mindig voltak előnyösebb helyzetben a földesúri városok lakói a falvakéival szemben. Mindenesetre vele egyetértésben valljuk, hogy bár befolyásolta minden mezőváros kiváltságait az illető uradalomnak, amelyhez tartozott, a szokásjoga (Hofrecht), hozzá képest mégis minőségileg újat hoztak a megszerzett kiváltságokkal. 72 A mezővárosok lakói jól tudták, hogy nem a szabadság legmagasabb foka, amit elértek, ezért az erősek megpróbálkoztak a királyi szabad városok sorába kerülni. Az általunk vizsgált terület szélén fekvő Lippa polgárainak 1529-ben sikerrel járt próbálkozása. A kiváltságok szerzésének számtalan változata lehetett. (Mező)Túr például 1469-ben — nyilván a földesurak beleegyezésével — Mátyás királytól a Kolbáz-széki kunok szabadságát kapta, amelyet bár a mezővárost több birtokosnak a kezén látjuk a későbbiekben, a túriak 1592-ben és 1560-ban megerősíttettek. 73 Túr esetében az etnikai autonómia sajátos módon területi lett, és ezáltal Túr mezőváros egyúttal a Kunság részévé vált. Hasonló kiváltságot élvezhettek Jászberény és Halas, amelyek lakói eredendően rendelkeztek a kun szabadsággal, amely mások mellett az önálló bíróválasztással, és a nádorhoz való fellebbezéssel járt együtt. 71 BÁCSKAI 1965. 102-104. BLAZOVICH 1994. 455-456. 72 BÁCSKAI 1965. 94-97. 73 MÁRKI 1892. 181. KUBINYI 2000. 75.
