Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

században szintén a budai jogot használták, legalábbis annak helyi adaptációját, ami a szokásjog világában teljesen elfogadható volt. Mielőtt megjegyzéseket tennénk Szegednek és a szegedi polgároknak közjogi állására, amelyet ezideig számos tudós elemzett,

27 nézzük meg, helyes-e a hagyományosan elfogadott felfogás, amely Szegeden három korábbi város meglétével számol a 15. század közepe előtt, amelyek egyesüléséből született a század közepén az egységes igazgatású város. Szeged, bár kiváltságlevele a 13. század közepétől, a nyugati várostípus magyarországi megjelenésének idejéből nem maradt fenn, de éppen az 1240-es évekből, 1247-ből ránk maradt egy oklevele, amelyből arra lehet következtetni, hogy Buda, Nagyszombat, Zágráb és mások mellett az elsők között szerepelt, amelyeknek hospesei királyi privilégiumlevelet szereztek.

28 A szegedi hospeseknek adományozta ugyanis IV. Béla király a ma is fennálló, akkor éppen lakatlan Tápé falut és a szegedi királyi vár halastavát, a közelebbről nem lokalizálható, ám bizonyára a város akkori határában elterült Vártó nevű halastavat.

29 Szeged lakói ekkor már mint szabad város polgárai kollektív nemességgel rendelkeztek, ha birtokokat adományozott nekik a király, amelyek felett földesúri jogokat gyakorolhattak. A szegedi polgárok birtokszerzései közül kiemeljük azt a birtokvásárlást, amely alkalommal a város alsó részén lakó polgárok (ipsis civibus de iam dicta civitate inferiori) 1359-ben Balaki Benedek özvegyétől, Ilona asszonytól 65 forintért megvásárolták a Balak nevű földet,

30 amelynek helyét a mai Ballagi-tó helynév segítségével helyezhetjük a mai Alsóváros egy részének területére. Az ismertetett adásvétel a szegedi polgárok kollektív nemességét bizonyító tényen kívül felvet néhány kérdést. Hol terült el akkor az oklevél által említett terület, „a város alsó része", amelyet eddig Reizner János tekintélye nyomán a mai Alsóváros helyével azonosított a későbbi kutatás, továbbá kik voltak ezek a polgárok. Géczi Lajos főlevéltáros kollega egy szakmai-baráti beszélgetés alkalmával vetette fel, hogy e terület az oklevelekben későbbiekben felbukkanó Alszeged nem az Alsóváros területével azonosítható, amint eddig vélték, hanem a későbbi Palánkéval, a szegedi vár tőle délre eső suburbiumával. Mivel több mint egy évszázados vélekedéssel teljesen ellenkező, ezért első hallásra mellbevágó felfogással állunk szemben, nézzük meg, van-e valósághitele. A Szegedet már korai története idején is három települési egységre bontó már említett hagyományos felfogással mindenképpen ellenkezik, hogy az idézett oklevél kiadásának idejéig az okleveles anyagban nem bukkan fel az egyes városrészek neve,

31 jóllehet ez nem zárja ki létezésüket, de erősíteni egyáltalán nem erősíti meg. Felszeged és Alszeged nevei a 15. század elején (1405 és 1412) tűntek fel első alkalommal.

32 Az 1412-ben Zsigmond király által kiadott oklevél fontos várostörténeti eseményről tájékoztat. A bíróválasztáskor előforduló zavargások miatt a király kétlépcsőssé 27 SZÉKELY 1961. 319-325. KUBINYI 2000/a. 187-195. Utánközlése a Somogyi-könyvtári Műhely 23 (1984) című folyóiratban megjelent cikknek. PETROVICS 1983. KULCSÁR 1983. A SZEGED története 1. vonatkozó részei. SZÉKELY 1991. 8. BLAZOVICH 1995. 77-94. KRISTÓ 1998. 29-40. 28 KRISTÓ 1998. 32. KUBINYI 2000/a. 189. 29 REIZNER IV. 3. 30 REIZNER IV. 4. 31 ÁMF I. 900-901. 32 PETROVICS 1980. 67-74. REIZNER IV. 24-25.