Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

azon a helyen nem laknak, jóllehet nem akarnak terheket viselni, egytelkes nemesek módjára adózzanak. 52 Jelen esetben nem célunk annak fejtegetése, milyen jogi és va­gyoni viszonyok között folyt a pusztákon legelő jószágállomány tartása. Erre egyéb­ként is rendkívül kevés adat található. Közülük egyik ránk maradt dokumentumot ismertetjük befejezésül. 1465-ben Do­náttornya, a 15-16. században Szentes mellett állt óriásfalu (possessio-oppidum) bírója és esküdtjei jelentést tettek Csanád megye alispánjának arról, hogy a Jaksicsok job­bágyai kifosztották Varjasi Jánosnak, Szilágyi Erzsébet officiálisának házát, Varjas­telek nevű birtokát és az ott lakó jobbágyokat. „Az illő tisztelettel történő üdvözlés után jelen irattal kifejtjük jelességednek ki­váló férfiú és a mi tisztelendő urunk, hogyan törtek be az elmúlt időben a kiváló férfi­nak, Jaxa-nak, a rácok vajdájának fiai a nemes férfinak, Varjas Jánosnak a házába, to­vábbá hogyan fosztották ki annak házát és birtokát, tudniillik Varjasteleket, és hogyan károsították meg a már említett Varjas Jánost és jobbágyait vagyonban és javakban az említett Varjas János (személyes) bántódása nélkül. Mi pedig megbízhatóságunk révén kezeskedünk arról, hogy a már említett Varjas János ugyanazon vajdák ellen semmilyen tekintetben nem lépte túl a jogerőt, bár mi a már említett jobbágyait elmarasztaljuk kihágásuk miatt, és a mi úrnőnknek, fenséges fejedelmünknek, Erzsébet úrnőnknek, királyunk anyjának a megbízásából (ha a vajdák már említett jobbágyait mi valamiben csakugyan elmarasztaljuk, mindazonáltal a kihá­gásaik miatt marasztaljuk el, ugyanis ugyanazok a jobbágyok a mi általunk használatos réteket élték a mi úrnőnk, a fenséges fejedelem, a király úr anyja és a mi akaratunkkal szemben), és ha a vajdák ugyanazon jobbágyai úgy gondolják, hogy valami folytán jogtalanul kárt fognak szenvedni, akkor a rácok már említett jobbágyai hozzánk jöjje­nek, és mi elégtételt adunk, azonban a már említett nemes Varjas János mindenben ment és ártatlan. Donáttornyáról az első remete, tudniillik boldog Pál ünnepének ötö­dik napján (január 14.) az 1465. évben. A ti mindenben (engedelmes) Donáttornya mezővárosotok bírája, esküdtjei és összes lakói." 53 Donáttornya lakói Szilágyi Erzsébet jobbágyiként az Orosházától délkeletre a la­kóhelyüktől jó 50-60 km-re feküdt Varjastelek vagy Varjas területén, ugyancsak az úrnőjük birtokán bérelhettek pusztát jószágaik számára: „...a mi általunk használt réteket élték...", és ilyenképpen kerültek bele a hatalmaskodási ügybe. Talán nem is ártatlanul, ugyanis lehet, hogy a szomszéd területére is rájártak jószágaikkal, aki elég­tételt vett ezért a birtokos officiálisának házán és birtokán pusztítva, ami a nagyobb hatalmaskodás két esetét is kimerítette. Hogy efféle módon lehettek „érdekelve" az ügyben a donáttornyaiak, az abból következtethető ki, hogy vállalták az elégtételadást, azaz a kártalanítást. CJH 1899. 1543: 36. tc. 118-119. Dl. 16 153.

Next

/
Thumbnails
Contents