Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
magam, hanem felsőbbség akaratát és Isten rendelkezését szoktam követni, és nem világi megtiszteltetésre vágytam, zavarodottság nélkül ennek megfelelően válaszoltam: az idők nehézsége és a fenyegető veszélyek, valamint a prímási jövedelem jelentékeny megcsappanása miatt lemondani nem nagy bátorság, ellenkezőleg inkább gyávaság lenne. Ezt a méltóságot, nemcsak hogy nem óhajtottam, és nem jártam utána, de még csak nem is gondoltam rá. A kinevezés miatt nem öröm, hanem félelem és szorongás fogott el, és nem más, mint azon ok bírt rá, hogy elfogadjam, hogy azt hittem, ez a döntés Istentől származik, amelyet szent kötelességem elfogadni. Ha most Istennek úgy tetszik, hogy Őfelségén és a magas minisztériumon keresztül másképpen rendelkezzen, teljesen mértékben alávetve magam belenyugszom abba, és soha egy panaszszót sem fogok ejteni. Azt ajánlotta, hogy írásban mondjak le. Én azt kértem, hogy mentsenek fel ez alól, nehogy úgy tűnjön fel, mintha Isten szándéka ellen akarnék cselekedni, nehogy felelősként, bűnösként kerüljek színe elé. Azt válaszolta, hogy lemondás efféle módja nélkül nem fognak felmenteni, hozzátéve, hogy nem hivatalosan mondta, amit mondott, de azt ajánlja, hogy gondolkozzam a mondottakon. Később az apostoli nunciustól, aki engem meglátogatott, értesültem, hogy rá akarta bírni arra, hogy ő is a lemondást ajánlja nekem, de azt a választ kapta tőle, hogy nincs oka rá, hogy ezt tegye, mert sokkal jobbakat hallott rólam, semhogy ilyesmit ajánlani tudna. 73 Június 17-én a szaléziánusok felkérésére templomukban, ahol az Oltáriszentség nyilvános imádásra volt kitéve, ünnepi misét mondtam, ami után a kapucinusok gvárdiánja jelentette nekem, hogy Maschutar apát, 74 miniszteri tanácsos keresett engem és 10 órakor valami fontos ügy megtárgyalása végett vissza fog jönni, ezért nekem haladéktalanul haza kell mennem. Meg is jelent a jelzett órában, és azt, amit Schwarzenberg bíboros mondott, most már hivatalosan is közölte, hozzátéve, hogy ma ugyanebben az ügyben báró Geringer 75 is fel fog keresni. Neki sem feleltem mást, mint amit azelőtt Schwarzenberg bíborosnak: hozzáfűztem, ha meg akarnak büntetni, jóllehet nem érzem magam, és nem is ismerem el magam semmiben sem bűnösnek, akkor tudni szeretném mi miatt, és azt kívánom, hogy közöljék azt velem, mivel ártatlanságomat a gonosz támadókkal szemben védeni akarom. Ő azt felelte, hogy semmi hibát nem hozhatnak fel ellenem, és a legjobb véleménnyel vannak rólam. Elveimhez és mondottakhoz ragaszkodva a következő szavakkal fejeztem be a tárgyalást: „Tegyen velem a minisztérium, amit Isten előtt leghelyesebbnek lát, kötelességem lesz, hogy bármilyen döntésbe belenyugodjak." Hasonló értelemben beszéltem báró Geringerrel is, aki egy óra tájban az ebédlőből hívott ki. Egészen átengedtem magam Isten akaratának, anélkül, hogy a magam részéről egy lépést is tettem, vagy egy szót is szóltam 73 Lukács Lajos szerint Viale azáltal, hogy nem sürgette Rómában a kanonikus eljárás lefolytatását Hám ügyében, lényegében eleget tett az osztrák kormány elvárásainak. LUKÁCS LAJOS: A Vatikán és Magyarország 1846-1878. A bécsi apostoli nunciusok jelentései és levelezése Magyarországról. Budapest, 1981. 71-72. A kortárs Leonhard püspöknek ugyanakkor az volt a benyomása, hogy a nuncius mindent elkövetett Hám prekonizációjának beindítása érdekében. Johann Michael Leonhard - Hám Jánosnak. Bécs, 1849. január 13. PL Hám-akták 1849:318. 74 Andreas Maschutar apát, miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium egyházi ügyekben illetékes referense. 75 Geringer, Kari báró (1806-1889) 1849-ben a polgári ügyekért felelős császári biztos Magyarországon.
