Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
választ, hogy az általam ajánlott grófról jó véleménnyel vannak és rövidesen megfelelő megbízást fog kapni. Ezeket a leveleket egy idő után félelmemben elégettem, mivel a magyar államrendőrség, amely ugyanabban az épületben a szervita atyáknál őrködött, kitartóan és éberen figyelte minden lépésemet. Mert azután, hogy nagyságos Domokos tanácsos úr nálam járt, komolyan kérdőre vontak: „Mit keresett nálam? Miértjött és hová ment?" Miután a horvátok csatája Székesfehérvárnál a császáriak számára balul ütött ki, és a magyarok vakmerősége napról-napra nőtt, ismét írtam a többször említett uraknak, jelezve, hogy „itt a legfőbb ideje". Közben gróf Lamberg tábornokot (császári) megbízottként ide küldték, akit azonban e minőségében a pártütők a pesti hídon kegyetlenül meggyilkoltak. Ezzel kezdődött meg a már kitörni készülő lázadás. Ekkor én is életveszélybe kerültem; hazatérőben voltam az országgyűlésről a szervita atyákhoz, amikor az invalidusok háza felől, ami előtt el kellett haladnom, nagy lárma és csődület erősödő hangjai hallatszottak. Egy polgár, akit sem névről, sem személyesen nem ismertem, elébem jött és reszketve így szólított meg: „Tisztelendő Úr, ne menjen arra — Miért? — csak, kérem, ne menjen, egy urat megölve hurcolnak nagy üvöltések között, a papnak, kit e zajongó gyülekezet gyűlöl, nem tanácsos eleikbe menni, könnyen ama szerencsétlen úrnak sorsára juthatna". E jó ember tanácsát követve, a ferences atyáknál húzódtam meg, és ott maradtam kb. 1 órától majdnem 6 óráig, míg meg nem bizonyosodtam, hogy a zavar már lecsillapodott, és a szállásomra való visszatérés már nem veszélyes. Ha emlékezetem nem csal, ez szeptember 27, vagy 28, vagy 29-én történt. 42 Most már nem tudtam, mitévő legyek és tanácsot sem kaphattam senkitől. Én, aki sohasem akartam az országgyűlésen jelen lenni, és csak a kényszernek engedve, vívódó és kétségbeesett lelkiállapotban maradtam, most arra kényszerültem, hogy részt vegyek ezeken az átkozott üléseken. A többi püspök, különböző ürüggyel, szerencsésen hazament. Mi viszont, akiket a legkegyelmesebb kinevezés idekötött, nem távozhattunk. A kinevezési okmány kézbesítése, az eskütétel és a római megerősítéshez szükséges hitvallás ezekre a szerencsétlen napokra halasztódott. A kinevezési okmányokat előbb Budán állították ki, ami ellen a bécsiek tiltakoztak és újakat állítottak ki: mind a két helyen fizetni kellett. A hűségesküt szeptember utolsó napjaiban lehetett letenni az e célra meghatalmazott Majláth György országbíró őexcellenciája kezébe, a hitvallást pedig október első napjaiban, szintén meghatalmazás útján Pesten. 43 Amíg augusztusban az innsbrucki küldöttséggel Bécsben voltam, a püspökök megbízásából a nunciatúrán legfőképpen azért kellett a római prekonizációt 44 megsürgetnem, mert a magyar egyház ügyei és az azt fenyegető veszélyek nemzeti zsinat 42 Az uralkodó 1848. szeptember 25-én Lamberg Ferenc gróf altábornagy, pozsonyi hadosztályparancsnokot királyi biztosnak és minden Magyarországon állomásozó katonai erő főparancsnokának nevezte ki. A kinevezés indoka hivatalosan az volt, hogy Lamberg fegyverszünetet eszközöljön ki a szembenálló magyar-, illetve horvát fél között. Miután az országgyűlés Lamberg küldetését törvénytelennek nyilvánította, a feldühödött tömeg 1848. szeptember 28-án a pesti hajóhídon meggyilkolta az altábornagyot. 43 István nádor egyik utolsó intézkedésében sürgette Batthyány Lajost, hogy gondoskodjék a hercegprímás és az egri érsek eskütételéről és birtokukba történő beiktatásukról. GRÓF BATTHYÁNY LAJOS miniszterelnöki, hadügyi és nemzetőri iratai. II. k. S. a. r. Urbán Aladár. Argumentum Kiadó, 1999. 1557. 44 praeconisatio — beiktatás (lat.)
