Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)

bihari részekből Beöthy Jenő 18 vezet nagy sereget, és az egész ország izgalomban van, holott nem volt egyetlen katonájuk sem, az országban pedig a legnagyobb csend és nyugalom uralkodott. A mindössze képzeletbeli rémségektől megrettenő és igen béke­szerető császár királyi szavával jóváhagyta, amit akartak. A kiküldöttek hazugságaik­kal és rémhíreikkel ráijesztettek ugyan a császárra, de ők maguk is úgy rettegtek, hogy egyetlen erélyes királyi szótól teljesen meghátráltak volna (mert nem annyira az­zal törődtek, hogy miképpen érjék el, amit akartak, mint inkább azzal, miként ment­sék meg életüket, amelyhez ragaszkodtak, és közülük sokan végrendelkeztek). Maguk is elcsodálkoztak azon, hogy elérték azt, amit valójában nem reméltek. Annál nagyobb diadallal tértek vissza Pozsonyba, a hajón háromszínű nemzeti zászlókat hoztak, mel­lükön pedig háromszínű szalagot viseltek, és Kossuth a Zöldfához címzett szálloda er­kélyéről nyomban bemutatta a tömegnek Batthyány Lajos grófot, mint miniszterelnö­köt, és mintegy be is iktatta hivatalába. 19 Ettől kezdve a nemzeti színű szalagot a nem­zeti szabadság jelvényeként viselte mindenki, még az egyháziak és a püspökök is, né­hány apát és prépost pedig még keresztjét is háromszínű szalagon hordta. Porig sújtva nemcsak arra nem tudtam rászánni magam, hogy háromszínű szala­got hordjak, hanem arra sem, hogy Batthyány grófot üdvözöljem. Mivel ismételten fi­gyelmeztettek arra, hogy a többi püspökhöz hasonlóan viseljek én is valamilyen haza­fias jelvényt, nehogy támadásoknak vagy életveszélynek tegyem ki magam, egy darab­ka szalagot kezdtem el hordani a zsebemben, hogy ha bajba jutnék, annak felmutatásá­val mentsem magam. Ez volt aggodalmaim és gyötrelmeim kezdete. Ha jól emlék­szem, ez a magyarok számára oly örömteli ünnepnap, vagy inkább a nemzeti szeren­csétlenség gyászos napja, március 15-e volt, mert „15-ik Martius" 20 címen ekkor indí­tottak újságot Pesten. A jóváhagyott pontokkal kapcsolatos tervét Kossuth bátran hajtotta végre. Vita nélkül diktálta a törvényeket, amelyek a nyolc évszázad történelme által szentesített magyar alkotmányt egy tollvonással eltörölték, és a jobbágyokat az úrbéri szolgáltatá­soktól, robotos munkától, kilenced és tized alól mentesnek nyilvánították. A törvénye­ket még a királyi szentesítés előtt falragaszokon hirdették ki, hogy a jobbágyok az elő­re kigondolt terv végrehajtóivá váljanak, és ha majd szükség lesz rá, hathatósan lelke­síthessék, sőt kényszeríthessék őket arra, hogy mintegy a saját érdekeik védelmére fegyvert fogjanak. 21 Március 18-án, azaz nagyböjt 2-ik vasárnapját megelőző szombaton, délután 4 óra után közölték velem, mint rangidős püspökkel, hogy a következő vasárnapon, vagyis holnap, mintha akkor kiemelkedő nemzeti ünnepünk lenne, a nemzeti felbuz­18 Beöthy Ödön (1796-1854) Bihar megyei liberális politikus, 1848-49-ben Bihar megye főispánja 19 Kossuth már március 14-én este Pozsonyban a Zöldfa fogadó erkélyén úgy mutatta Batthyányi az országgyűlési ifjúságnak, mint leendő felelős miniszterelnököt. Az országgyűlés küldöttsége március 17-én ért vissza Pozsonyba. 20 A „Marczius Tizenötödike" első száma 1848. március 19-én jelent meg Pálffy Albert szerkesztésé­ben. 21 Batthyány Lajos gróf 1848. március 23-án utasította a törvényhatóságok elnökeit, hogy az általa megküldött, és a király által még nem szentesített jobbágy-felszabadítási törvényeket hozzák a lakosság tudomására. URBÁN ALADÁR: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Budapest, [1986.] 54-55.

Next

/
Thumbnails
Contents