Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL
nak, az is vissza. Még néhányat lőttünk, azok is, mi elhallgatánk, azok is, ekkor Máté el kiáltatja: rechts um! 54 Indulj! Mozdulunk Temerinnek, a rácok meg két salvét 55 lőttek, de mi hátra se nézünk, vonulunk sáncaink felé. Parturiunt montes, nascitur ridiculus mus! 56 E komédia ekkor bosszantott mindnyájunkat, de a consequenti 57 talán e játék abbahagyása menté meg Temerint. Mint alkonyatkor kombinálhatók, kifőzött tervük vala a rácoknak Temerint ma minden oldalról megtámadni. Alig hogy sáncunkhoz érünk, már vágtatnak a futárok, hogy Nádallya felől nyomulnak a rácok! Mily könnyen betörhetnek, ha addig érkeznek, még mi Goszpodincze alatt lődözdit játszunk! De Isten nem engedé! Egy része az erőnek az új sáncon Goszpodincze erányában maradt, másik útját álla a közeledő barbároknak. Ez alatt 10 óra tájon reggel megérkezett szeretett hadügyminiszterünk Mészáros Lázár, Bechtold generál kíséretében. Gróf Szécsen Adolf fogadá őket. Már akkor északnak, Nádally felé dörögtek az ágyúk, s be sem ment a kastélyba, hanem Bechtolddal a gróf kíséretében és fogatán sietett a harcmezőre. Egy kevés szünet lőn. Éljennel fogadá a nép, ő nagyokat s kicsinyeket, amint jött, megszólított, értekezett mindenkivel, bíztatott s lelkesített mindenkit, s az ott álló császár huszárok egy csapatához szívreható beszédet tartott. Mire az egész tábor és népség lelkesedése nagyszerű élj énekben tört ki. Mint kelet, éjszak felől is, egy jó ágyúlövésnyire halomgerincek vonulnak el, mieink idáig száguldozának. S a rácok úgy látszott, visszavonultak. Ezalatt Goszpodinczénél kezdett ismét dörögni. A két vezér ide sietett. Ekkor itt is egy kevés szünet. Már egyre járt midőn haza tértem, s ekkor éjszakról ismét dörögni kezdett. Nem ett, hanem fölfalt hamaros ebédünk alatt mindinkább sűrűdni és közeledni hallottuk a dörgést, s mire az benn étető katonaság egy része is kirukkolhatott, már a várasba 5-6-ik házig fütyültek a golyók. Most pakolt mindenki, katona poggyászok, gyógyszertárok, pénztárak, őrseregi kocsik, tehetősb lakosok, rakodtan takarodtak ki a városból. Jajgató, kezét tördelő asszony volt elég! De még férfi is! Midőn láttam, hogy minden pakol, magam is öszvekötém butyorkám. De én annyira bíztam magukba mindég, hogy kocsit sem rendeltettem, s a huszárok lelkésze kocsijára dobtam holmicskám, azután siettem éjszak felé. Már ekkor Temerinnek egész éjszaki és keleti környezete egy ágyúlövésnyire tele volt rácokkal, s mint egy villámmal rakott felhő, szórták Temerinre bosszújok mennykövét! Az ágyúzás borzasztó s általános lőn, és mi ennyi erő ellenébe mit állíthatánk. Keletről egy, éjszakról három ágyút, s egy ezek közül is, ha Goszpodinczénél nagyobbul a veszély, oda s visszajárt koronként. Az ágyúk hiányát nem pótolhatta egyéb, mint nemes elszántság, azért mindenki kiállóit a síkra, hadd lássák a barbárok, hogy kevés ágyúink mellett készen állunk és várjuk őket, ha kedvök van közeledni üstökfogásig. Majd e, majd ama csoport, vagy ágyúnak zúgtak golyóik, s mi ekkor lebuktunk s ismét fölállánk, s büszke vagyok rá mondhatni, hogy már én is tudom, hogy fütyül a három-, és hatfontos golyó. Már négy óra és az olajnyaló állatok 54 Jobbra át! (ném.) 55 üdvöt (lat.) 56 Vajúdnak a hegyek, nevetséges egér születik. (Horatius: Ars poetica, 139, lat.) 57 a következménytől (lat.)
