Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL
Hatot ütött s harmadmagammal az épített földsánc megtekintésére siettem. A várostól egy öreg ágyúlövésnyire elvonuló halom gerincen a Goszpodinczéből kinyúló fasor erányában áll ez! Az egész mű, egy félig nyitott könyök alakú árok, melyből a föld a város felé van hányva. A sánc magassága az árok fenekéig mintegy harmadfél öl lehet, az árok közel két öl, a sánc, koronában, mintegy másfél, szemmérték után. Az egész mű 16-20 öl. Belől a kicsúcsosodásnál két ágyúnak hely. Kétfelől mellette, a töltő és lődöző katonaságnak a mű egész hosszában két lépcső. Két oldalról tovább nyúló keskenyebb árkolat. Ily sáncok Temerin és Járek körül minden fenyegetett oldalról építtetnek a derék Láhner gyalog őrnagy 47 terve szerint és vezérlete alatt. Ez ugyan defenzív operáció, s egy anyaországra nézve szomorú, de mégis örömmel néztem azt, mert láttam, hogy valahára mozogni kezdünk, s a rácoktúl kezdenek tanulni tevékenységet. Tétlenség, ez az, mi a magyar hadat itt a védő munkálat szomorú helyzetébe törpíté. Tevékenység, minden alkalom fölhasználása, ez az, mi által a rácok nyakunkra nőttek! 25. Aug. Csönd, tarkábbnál tarkább hírek, miniszteri megbukás, Bechtold letétele, új kormányzó kinevezése sat. felől. A derék Hr-ky 48 százados rajzolá az itteni parancsnok hanyagságát, ki egyetlen futó recognoscirungon 49 kívöl — ezt is más végzé —, nem tett annyi idő alatt a vidéken, menyi ideig készültek Túria támadásához, még sem volt tájösmereti száguldozás. — Ezért, s ilyenekért vagyunk a jó napban! — 26. Aug. Két nap óta változásom ma hazarekesztett, s midőn e sorokat írom, négy-öt óra között délután, sűrűn dörögnek az ágyúk füleimbe, Sziregpusztán szegény mieink, kik ott ágyú nélkül, nem legderekabb sáncba rámázva őrködnek —, támadták meg a rácok. Már jó órája tüzelnek, s még azután küldenek innen két ágyút, futár futárt ér, s riadót még most is dobolnak és fújnak a katonaságnak! Egyenlő hibája és szerencsétlensége parancsnokainknak, hogy úgy látszik: nem tudják, miszerint ellenséget kevésnek nézni soha nem szabad, nem kell. Jaj nekik, ha még az ágyúk kiérkeztek, benyomulnak sáncaikba; de jaj Temerinnek is, s kik benne vagyunk; mert akkor el vagyunk vágva mieinktől, s egyetlen teendőnk: una salus, victis nullám sperare salutem! 50 Ablakom alatt iszonyú robaj, a katonaság vonul, de ki tudja, nem késő-e? Öt s négy óra közt az ágyúzás megszűnt. Estve beszélek a hazajöttek, hogy ezer szerencse volt megmaradásuk. Egy része az őrségnek Ókérről szokott Sziregre jönni. A felváltottak Ókér felé már félúton voltak, midőn az ostrom dörgése füleikbe hatott. Erre a század önkéntes visszatért, s gondolván, hogy a rácok, szokás szerint, a kukoricákból vicsorognak a sziregiekre, önkénteseink széltire fogak a kukoricákat és Szireg közelében csakugyan fölverek a leselkedő farkasokat. Ezek meglepetvén, hátráltak, kemény 47 Láhner mint őrnagy vezette a munkálatot, az a Láhner, ki később, mint tábornok Aradnál felakasztatott. (Eperjesy jegyzete.) 48 Hrabovszky huszárszázados, kedélyes verselő. (Eperjesy jegyzete.) 49 felderítésen (lat-ném.) 50 Egy reményük van a legyőzötteknek, nem remélni menekvést! (Vergilius: Aeneis II, 354, lat.)
