Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL
bek fedezni őket nem nyomulván utánok, visszavonultak, a lelkesek közül, mint mondják, tizenöt halva maradt. Túriánál néhány szinte a sáncon volt már. Egy derék bakának éppen a rác pópa jutott farkasszemet nézni, kit az le lökvén, dupla puskáját magával hozta Temerinbe. Míg Túria és Szenttamás alatt be-, és visszabömbölének az ágyúk, azalatt Bánát felől is mennydörögni kezdett. Iszonyú nagy füst üté föl nem sokára magát, mely egy sötétlő terhes fellegként az egész láthatárt elborítá. Min[t] tájösmerők mondák, Taracs vagy Eleméren lehetett e lődözés és tűz. Egy csatamező, csak távolról nézve is, nagyszerűleg borzasztó látmány! Míg mind ezek folytának, addig Járekra is köszöntgetni kezdenek a rácok, a Lenkey zászlóallya már ekkor megérkezvén oda, az ott szállásoló sorkatonasággal visszanyomák az ellent sáncaikba. A két hely ágyú nélkül maradván, Péterváradról kért a gyalog őrnagy vagy hármat, mely szerencsére éppen akkor érkezett meg, midőn a rácok Járeknak jó reggelt kívántak; s ágyúink oly hatalmasan rámondták a fogadj Istent, hogy azok szokás szerint tüstén takarodának lukaikba a síkról. És ezzel bevégezni vélte a péterváradi ágyúparancsnok is föladatát, s bár ágyú nélkül, s fenyegetve tudta Járekot és Temerint; megétetett s becsületesen visszaballagott. Ezen az ottani katonaság, s Lenkey zászlóallya igen fölingerültek, s emezek még a szolgálatot is föl akarták mondani. A parancsnok 30.000 forintot kért a három ágyúra biztosítékul, mert úgymond, azok császári ágyúk, s ő felel róluk, s minden előterjesztés ellenére visszafordult, mert nekik az parancsoltatott, hogy a fenyegetett Járek felé demonstrációt, helyesebben sétautat tegyen, s mert ő a Péterváradi Commandóhoz 26 tartozik, néki egy itteni rendes kapitány, vagy nemzetőri őrnagy nem parancsol. Szegény haza ezért vagy jó napban, mert ilyenek rendelkeznek erőd, s tehetségeddel! Igaz, a gaznak némileg igaza volt; de miért megcsontosítni annyira a parancsot, hogy az semmi kivétel alá ne essék, vagy annak minden tekintet nélkül, minden feláldoztassék, vagy veszélyeztessék? Fenyegetett-é akkor Pétervárad vagy környéke úgy, mint miénk? — s éppen e három ágyúra szorult az ágyúkkal nem ellátott, hanem a szó szoros értelmében eltömött Pétervárad? Vagy ha vidéke fenyegettetett, éppen csak ez ágyúk által segíthetett Hrabovszky 27 rajta? Ha így szegény péterváradi kommendáns, ha használni akarsz hazánknak — eredj csucsálni! S még az ilyenek csodálkoznak, hogy nincs bizalom irántok! A közkatonaság, tudjuk, hogy lelkes, s ég hazájáért szerelme. Ezek elég őszinték érzelmeiket, bármilyen legyen az, nyíltan bevallani, s ezekkel tudjuk hogy állunk; de a tisztek nagyobb részével nem. Az a szemszúró elhúzódás, még a műveltebb és előkelőbbjétől is az őrseregnek, az a folytonos német csacsogás huszárruhában még 1848-ban aug. 20-ikán is, amaz itt-ott, minden tartózkodásuk mellett is, ki-kibukkanó antediluviánus 28 eszmék: legjobb indulatunk mellett sem gyaníthatnak tiszta lelkesülést. Ez gyanúsításnak látszik, pedig a nem szép, de még csak nem is csúnya, hanem gyalázatos szerintem is. Azonban én tényeken s látottakon építek, s hiszem, ittlétünk alatt nyilvánosabb bizonyítványok is merülendnek föl! 26 a péterváradi (fő)hadparancsnoksághoz 27 Hrabovszky János br. (1777-1852.) cs. kir. altábornagy, szlavóniai (péterváradi) főhadparancsnok. BONA 1987. 360. 28 vízözön előtti (lat.)
