Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

szálba múlt, hogy el nem ájult, mikor minket ősi telkében orrának lyukain keresztül megszagolgatott vala. Be is jött hozzánk vérző szívvel, haloványan, de én olyant püffenték a hátulsó lapockájára, hogy veszett röffenéssel nyargalt a többieken keresztül. Azok meg azt hitték, nagy álmosan, hogy valami boszorkány kerülgeti őket. - Üsd! Üsd! — hangzék mindenfelé, mire a szegény Porkusz bácsi messziről kezdett kiabálni, mint a rimaszombati asszonyok: - Hej, csak még egyszer jöjjetek az én kúriámra, hogy a nyavalya hányjon fel a fiastyúkig! Nem kell úgy-e az úrfiaknak egyéb, csak a cikaró, piliárd, kuártya, kuávéház, fekete kalap fejér tolyúval! Mondom, éppen mint a rimabatyi asszonyok! Ezután oly zápor és mennydörgés következett, hogy majd ránk dőlt ez a spinótokkal virágzó múzeum. Másnap csak egyedül, mint lézengő árnyék vánszorogtam Nagyvárad felé. „Ó Darvasné — sóhajtám keservesen —, hogy lovagoljon rajtad Asmodeusz

142 a svájci hegyekre, karácsony éjszakáján!" 142 kísértő (héber), illetve házasságtörő férfi